Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Oetter György: Az Actio Catholica szelleme
60 OETTER GYÖRGY alapul. Szent Tamás szerint Krisztus főpapi tiszte az, amelyhez a szentségi jegy hasonlóvá tesz ; a keresztségi jegy a megtestesülés előtti, a papi jegy a megdicsőült Krisztus-főpapra vonatkoztatható, a bérmálás jegye pedig a földön járó Krisztusra, aki tevékenységével építi az Isten országát, mely a földön az Egyház. A keresztségi jegy Krisztus testvéreivé tesz minket, a papi jegy által vannak «alter-christus»-ok, a bérmálási jegy pedig a kettő között Krisztus munkatársaivá, katonáivá, barátaivá avat és szentel. Hogy ez a theológiai megfontolás helyes, annak ellenpróbáját megkapjuk a bérmálás szentségének theológiájában. A bérmálás szentségében aSzentlelket kapjuk. A jövendölések sokszor. (Is. 12, 3 skk. ; Ez. 39, 29 ; 47, 9—12; Ioel 2, 28—31; Zách. 12, 10 stb.) említik a Szentlélek kiáradását a messiási időkben. Az Üdvözítő ismételten (Jn. 4, 14 ; 7, 37—39) Ígéri a Szentleiket. Szent Péter a Szentlélek pünkösdnapi kiáradását az apostolokra és akik vele együtt voltak, Joel jövendölésének beteljesedéseként magyarázza. Mi a célja a Szentlélek kiáradásának? Miért biztosítja a bérmálás szentsége intézményesen a Szentlélek kiáradását az összes megkeresztelt hívekre? Megmondja maga az Üdvözítő : «Meg- hagyá nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várják be az Atya Ígéretét... János vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni ezen kevés nap múlva... Veszitek majd a reátok lejövő Szentiéleknek az erejét és tanúim lesztek Jeruzsálemben és egész Júdeábán, Szamariában és a föld határáig». (Act. 1,4,5, 8.) Tehát azért árad ki a Szentlélek, hogy Krisztusnak tanúi legyenek azok, akik a Szentlelket veszik. Észre kell venni a kinyilatkoztatás történetében, hogy a Szentlélek eljövetele előtt a tizenkettő tanítvány módjára viselkedik és pünkösdnapján lesznek apostolokká, akik Krisztusról tanúskodnak. (V. ö. Hanauer István : A bérmálás kegyelme 127 skk. ; Umberg S. J. : Der Ritterschlag zur katholischen Aktion 28 skk.) Szent Péter hivatkozik is rá mindjárt az első prédikációban, hogy Isten föltámasztotta Jézust : «aminek mi mindannyian tanúi vagyunk — cuius omnes nos testes sumus». (Act. 2, 32.) Tehát a bérmálás arra képesít, hogy tanúi, vagyis apostolai legyünk Krisztusnak. Ezek szerint a bérmálás jegye kötelez a világi apostoli munkára, az A. C.-ra. Isten kezenyoma érint minket a bérmálásban s ez a kéznyom kötelez. De ez a kéz nem üres kéz. A Szentlélek hét ajándékában megkapjuk a méltóság betöltéséhez és a kötelezettség teljesítéséhez szükséges fogékonyságot a természetfölötti indítások iránt, a természetfölötti leleményességet, életerőt. Szent Ágoston irányítja rá a figyelmünket, hogy éppen a reánk váró feladat nehézségei miatt kíséri a bérmálást az apostoli korban a karizmák bősége. (De bapt. 111, 6.) A bérmálás jegyéből folyik a vitalitásnak a kegyelme, mely megadja és biztosítja az apostolkodásban «'nélkülözhetetlen leleményességet, plaszticitást és lendületet». (Schütz i. m. 104. lap.) 3. Állítjuk végül, hogy a világi apostolok a bérmálási jegyből kifolyólag végzik azokat a teendőket, amelyeket a diakónusok hivatásszerűen hivatottak végezni s hogy ezek a teendők vannak az A. C. körébe utalva.
