Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Pataky Arnold: A Chester Beatty-féle papiruszok
A CHESTER BEATTY-FÉLE PAPÍRUSZOK 3 helyett és eaxpw — éaxaop&íb] helyett. Az elsőről Kenyon megjegyzi, hogy ez a rövidítés más kéziratokban nem szokott előfordulni. Nyelvtani szempontból jellemzők a következő alakok: aaXrayyav (9, 14.), Xetpav (10, 5.), yovatxav (12,13.). A Jelenések könyvének új szövege elég közel áll az ü? ACP1 kódexekben olvasható szöveghez. Egyébként az aránylag feltűnően sok szövegeltérés kizárólag az egyes szavak sorrendjére és íráshibákra vonatkozik. Az íráshibák között a leggyakoribb a homoioteleuton : ha ugyanaz a szó kétszer fordul elő, a leíró az első szóról a másodikra ugrik át, és elhagyja a közbeeső szavakat. A Chester Beatty-féle kódexekben fennmaradt versek száma a következő : Róm. : 103 (a teljes szöveg verseinek száma : 438), köriilb. 23-51% Filipp.: 10 (« « « « « 104), « 9-61% Kol. : 57 (« « « « « 95), « 60-00% Tessz. 1.: 17 (« « « « « 88), « 19-32% Jel.: 128 (« « « « « 405), « 31-6 % Mivel az újonnan kiadott kódexek legtöbb lectiója megvan az eddig ismeretes kéziratokban és szövegkiadásokban, felesleges volna itt kimerítő kritikai apparátussal terhelni az olvasóközönséget. A szakember a részletes kritikai apparátust megtalálhatja Kenyon kiadásában. Általában megállapíthatjuk, hogy ha eltérésekről van szó, P46 és P47 lectiói túlnyomólag a legrégibb kódexekkel egyeznek meg. Ha a minusculus kódexek olvasása a legrégibb kéziratoktól eltér, P46 és P47 csak igen ritkán egyeznek meg a kisbetűs kéziratokkal a legrégibb kódexek ellenére. Egyes helyeken találkozunk a «nyugati szövegalak» különleges olvasásaival is, de aránylag ritkán. Talán nem végzünk fölösleges munkát, ha legalább az újszövetségi részekből összeállítjuk azokat az olvasásokat, melyek az eddig ismeretes szövegekben nem fordulnak elő. A szövegösszehasonlítás alapjául Augustinus Merk S. J. Novum Testamentum gr aece et latine. Roma, 1933. szövegkritikai apparátusát használtuk, a Jelenések könyvében ezenkívül még H. C. Hoskier, Concerning the text of the Apocalypse. Vol. II. London, 1929. kritikai apparátusát is. A legérdekesebb, eddig ismeretlen szövegváltozatot Róm. 10, 16-ban találjuk. Míg az eddig ismeretes kódexekben ez a vers így kezdődik : rjaataç yap Xeyet, — addig a Chester Beatty-féle papiruszban ez a hely így szól : xaO-wç yeypaítrat ev xw rjaata. — Más, új olvasások : Tessz. I. 5, 6. vrj^wpev (aor. conj.) ; eddig csak a vvjtpwpsv (praes, conj.) olvasást ismertük. — Jel. 10, 4-ben ezt a szöveget olvassuk : xat rjxouaa oaa eXaXrjaav at ßpovxat xat rjp,eXXov aura ypa^etv, — a többi kódexben : xat oxe (X : oaaj eXaXrjaav at eizzz ßpovxat 7J[íeXXov ypatpetv. — 11, 12 : epexpTjaav, — a többi kódex : eítewpTjaav. — 17 : pevouaav, — a többi kódex : [ieyaXzjv. — 14, 7 : SoÇaaaxE, — az eddig ismertes olvasás : Soxe. — Végül 14, 15 : o ■9-eptap.oç, — a többi kézirat : tj wpa {teptaat. A többi szövegváltozatot nem szükséges itt bővebben részletezni, 1 A Szentpétervári kódex a IX. századból. 1*
