Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Oetter György: Az Actio Catholica szelleme
se; OETTER GYÖRGY részben alkalmasabbak, amint az ősegyházban az özvegyek és diakonisszák intézménye, az újabb egyházban pedig a karitatív női szerzetek működése bizonyítja. Tehát erre a szolgálatra hivatott minden keresztény, sőt minden kereszténységre hivatott férfi és nő. Legtöbbször, persze, nem mint önálló hivatás jelenik meg az Isten szolgálata, hanem mint más életpályának és munkakörnek velejárója, amely minden élethivatást megszentel, minden kötelességteljesítést istenszolgálattá avat és Isten dicsőségének szolgálatába állít : «Akár esztek, akár isztok, akár bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére cselekedjetek». (I. Cor. 10, 31.) Új fényt nyer így a krisztusi szó: «Az aratni való ugyan sok, de a munkás kevés» és ezért küld egyetemes papsággal munkásokat az ő aratásához. (Lk. 10, 2.) Így természetes, hogy «aki nincs velem, ellenem vagyon és aki nem gyűjt velem, szétszór». (Lk. 11, 23.) Szent Pál is ezen az alapon teszi a felhívást : «Karoljátok fel egymást, amikép Krisztus is magáévá tett benneteket az Isten dicsőségére. Azt mondom ugyanis, hogy Krisztus Jézus a zsidóknak szolgája lett». (Rom. 15, 7 skk.) «Kérünk továbbá titeket, testvérek, feddjétek meg a nyughatatlanokat, bátorítsátok a félénkszívűeket, gyámolítsátok a gyengéket, legyetek türelmesek mindenki iránt. Vigyázzatok, hogy senki se fizessen rosszért rosszal, hanem mindenkor szolgáljátok egymás és mindenki javát.» (I. Thess. 5, 14—16.) Az oltár, de különösen az asztal szolgálata, a nyugtalanok meg- feddése, a félénkszívűek bátorítása, a gyengék gyámolítása rendkívüli nehézségekkel jár, bölcseséget, türelmet, önfegyelmezést, emberszere- tetet kíván. A tömegek önzése, fegyelmezetlensége, alantjáró lelkülete, kíméletlensége, követelődzése csak azt nem képes elriasztani az istenszolgálattól, csak azt nem képes elkeseríteni és csak annak a lelki erejét nem emészti fel, aki «élő kő» akar és tud lenni, telve elvhűséggel, hittel, természetfölötti leleményességgel, mely az apostoli küldetés gondolatainak, elveinek, törvényeinek, rendelkezéseinek adott esetekre alkalmazott gyakorlati keresztülvitelét biztosítja. (Cf. Schütz i. m. 104—105 11.) «Vegyétek tehát magatokra, mint az Istennek szent és kedves választottjai, az irgalom indulatát, a jóságot, az alázatosságot, a szelídséget és béketűrést ; szenvedjétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak, ha egyiknek panasza van a másik ellen. Mindenek fölött pedig szeretetek legyen, mert ez a tökéletességnek köteléke... Minden bölcseséggel tanítsátok és intsétek egymást...» (Col. 3, 12 skk.) Minél szentebb az egyes hívek élete, annál termékenyebb, mélyebb Krisztus misztikus testének az élete, annál erőteljesebb az A. C. tevékenysége, amelyre az Isten az egyetemes papságban kivétel nélkül minden embert lefoglal és küld. 2. De amire Isten lefoglal és küld, arra külön képesít is s ezért állítjuk, hogy a hívek a bérmálás szentségi jegye által kötelezve vannak Krisztus misztikus testének az életében tevékenyen részt venni s amikor ezt teszik, világi apostolok tisztében járnak el. Tételünket bizonyítja a szentségi jegyre (character sacramentalis) vonatkozó katolikus tanítás. Nem lehet feladatunk e helyen a szentségi jegyre vonatkozó tant egész terjedelmében előadni, e helyett utalunk az
