Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Rogács Ferenc: II. Rákóczi Ferenc áldozási imái
364 IVÁNKA ENDRE imákba, akkor legelőször az tűnik fel, hogy ezekben a liturgikus imákban a képnek sokkal erősebb szerepe van, mint a mi, nyugati liturgiánkban. Míg a latin ritus egy-egy praefatióban az ünnepelt misztérium lényegét rövid, szabatos formulában igyekszik összefoglalni, úgyhogy ezek a változó részek valóban az illető ünnep dogmatikus definíciójává válnak és gondolatai erejükkel és mélységükkel hatnak ránk, addig a keleti ember inkább a praefatio végén említett angyalok képét ragadja ki és állítja szemünk elé úgy, amint «hat szárnyukkal repülnek és szállnak, diadaléneket énekelnek, zengnek, kiáltanak és mondják : Szent, szent, szent stb.». És amikor azt az imát olvassuk : «Nagyasszonyunk, Krisztus Urunk és Istenünk Édesanyja,. . imádkozzál értünk, hogy a mennyország kapuja nyíljék meg részünkre . . . hogy az örök város, a boldog Jeruzsálem örömeit lássuk ; vezess minket a Szentháromság sugarainak ragyogó fényességébe, vezess minket oda, ahol az angyali énekek édes hangját örökké halljuk»... akkor önkénytelenül is azokra a régi mozaikokra gondolunk, amelyeken zafirzöld mennyei mezőn mindenféle színű virágok közepette áll az aranyfalas mennyei Jeruzsálem. Drágakövekkel díszített tornyain és bástyáin az angyalok énekszóval magasztalják a Szent Kereszt dicsőségét, mely fölöttük a crux gemmata alakjában ragyog. Ezek a képek azonban nemcsak fantáziánkra akarnak hatni, hanem mindig szimbólumokként is szerepelnek, olyan szimbólumokként, melyek segítségével néha hatásosabban lehet kifejezni a dogmatikus igazságokat, mint fogalmi úton, szabatosan kifejezett gondolati formulákban. Alig képzelhető el a «mater gratiae» gondolatának szebb és mélyebb kifejezése, mint a keleti liturgiának az a bevezető része, amikor a pap a szentélyt a templomtól elkülönítő fal kapuja elé lép és azt mondja : «Istennek Szent Anyja, nyisd ki részünkre a kegyelem kapuját, mert Te vagy a reményünk ! Ne hagyj el minket, hanem szabadíts ki minket nyomorúságunkból, mert Te vagy a kereszténység üdvössége !» Ivánka Endre, Folyóiratok■ Ma már úgyszólván minden nevezetesebb kát. hittudományi, bölcseleti és kánonjogi főiskolának, egyetemnek megvan a maga gondosan szerkesztett szakfolyóirata. A Szent Domonkos-rend római nemzetközi főiskolájának évnegyedes folyóirata az «Angelicum». (Az 1935. esztendőben XII. évf.) Mint minden rendi folyóirat, az «Angelicum» is mindenekelőtt saját rendjének tudományos hagyományait ápolja. 1934. (XI.) 1. (Jan.—Mart.): Simonin H. D. : Sanctus írenaeus Lugdunensis theologus. (3—22. o.) Tanévmegnyitó előadás. Nem öleli fel az óker. hittudós egész teol. rendszerét, hanem annak csupán teol. módszerét adja. — Maltha A. folytatja De processione Verbi Divini c. értekezését. (23—55. o.) A társaság (societas) fogalmának bölcseleti megalapozását célozza Eschmann I.-nak «De societate in genere» c. tanulmánya. (56—
