Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Rogács Ferenc: II. Rákóczi Ferenc áldozási imái
352 ROGÁCS FERENC megsemmisülésig megy. Folyton visszatérő vágya, hogy az Istent mindig jobban szerethesse. Néha fél, hogy ez a szüntelenül megújuló kérés egyhangú ismétléssé válik (28). De mást mit mondjon? Csak azt ismételheti, amire a szíve készteti. Áldozni is azért megy, hogy a szeretet szentségéből szeretetct szívjon (20. 21. 27.). Van néhány előkészülete, és ezek talán a legszebbek, amelyeknek tárgya és gondolatmenete kizárólag az isteni szeretet (1. 16. 18. 19. 22. 30.). Minél erősebb benne a szeretet vágya, annál inkább érzi, milyen gyenge maga a szeretete. Pedig olyan szívesen adna mentői több szeretetet. De csak azt adhat, amit Isten adott neki (30). Saját tökéletlen szeretetének kiegészítésére felajánlja a szentek szeretetét, elsősorban pedig az Úr Jézusét (13). Mikor aztán teljesen belefárad az erőlködésbe, akkor a néma szeretet gyakorlásával olvad Istenbe (30). A szeretet tüzén felgyúl a bizalma. Az alázatosság mélységet vájt a lelkében, s azt az Úr akarja betölteni. A nyomorúság örvénye a szeretet örvényét hívja (15) s a kettő együttvéve szent vágyódásba olvad. Nyomán bizalommal közeledik az oltárhoz. Vágyódása rendszerint egy bensőségesebb fohászban, valóságos adventi vágyban csendül ki, mint a készület záró akkordja, mikor megjelenik előtte szentségi valóságban az alázatos, szerető, jóságos Üdvözítő. A hálaadás a szentségi egyesülés átélése és a szentségi kegyelem lekötése. A szentségi egyesülés boldog, hálás szeretetbe s teljes odaadásba borul és felbátorítja a lelket, hogy kegyelmeket kérjen. Rákóczi hálaadó szemlélődései is az imádás, odaadás, kérés állomásain visznek keresztül. Valamennyit mint vezérmotívum köti össze a szeretet. Az első hang az imádás, melyet az egyesülés boldog tudata vált ki (9). Szíve ugyan sokkal hidegebb, hogysem az egyesülést érzelmileg is felfoghatná. Sokszor fájni is tudna neki az érzéketlenségnek ez a foka (14). De nem akar miatta panaszkodni (22). Olyan adomány ez, amelyet inkább csodálni kell, mint kívánni (10. 18.). Hiszen a szeretet lényege az akaratok összecsendülése. Érzi, hogy szeretete ebben az értelemben is gyarló, de ha nem tudja szeretni az Urat, legalább azt a vágyat ápolja, hogy őt szerethesse (4). A szeretet feltétele az önmagából való kiüresedés, az önakarat megsemmisülése, mikor a lélek meghal önmagának és Krisztus él benne (2). Örül, hogy szívében lakozik a lényegi szeretet, akitől semmi el nem szakíthatja (3. 19.). Szerető szívvel, hódolattal átadja magát az Üdvözítőnek, alakítsa át maga szerint, olvassza bele az ő érzelmeibe, hadd váljon ő Krisztusért áldozattá, mert ez a tökéletes szeretet (21). Mikor Krisztus érzelmeivel legbensőbben egyesül, az a legtökéletesebb imádás (25). Végre már kifogy a szeretet megnyilatkozásaiból és nem talál szavakat. Akkor néma imádásba kezd. Rákóczinak kedvelt gondolata, hogy a hallgatag szeretet, a léleknek ez a felséges nyugalma, a legtartalmasabb imádás (29. 30.). Olyan jól érzi magát
