Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Szekfű Gyula: A vallási türelem és a hazai puritánizmus
308 SZEKFŰ GYULA első pillanatban kaptak a presbyteri elven, mert azt remélték tőle, hogy alkalmazásával gyülekezetekben és zsinatokon megtörhetik az egyháziak hatalmát. Ezt célozták Szatmár, Ugocsa, Bereg és Szabolcs megye beadványai 1641 és 1642-ben, melyek, miként Zoványi is felismerte (182.1.), Lónyai vezetése alatt jöttek létre, s amelyeket az 1642. váradi zsinat elé adtak. A tiszáninneni esperesek 1648-ban elpanaszolják a fejedelemnek, hogy a világi rend ki akarja vonni magát az egyházi fegyelem alól, s «nagy álmélkodásukra» részt követel az egyházi regimenben és azt, hogy a papság előzetesen tudósítsa a megyei nemességet azon tárgyakról, melyekben a zsinatokon határozni fognak, — persze azért, hogy a főurak és nemesség, maguk közt megbeszélve a dolgot, egyöntetűen léphessen fel a papsággal szemben. (V. ö. Sárospataki Füzetek 1857. 972. 1.) Mindez azt bizonyítja, hogy a presbyteri gondolat belevettetve s hazai társadalmi és jogviszonyok közé, egész más szerepet vitt, mint Angliában, ahol ez években vagy néhány évvel később a levellerek már azt az általános választói jogot követelik, aminek megvalósításáról mi még ma is csak tárgyalunk. Szinte iskolapéldája lehetne ez az egész türelemkomplexum annak, amit Horváth János a magyar fejlődés ön- elvűségének nevez, s ami egy önálló, független, magyar talajban gyökerező fejlődési rend, mely igaz, hogy mindig új és új idegen elemeket vesz fel, de azokat saját életfeltételei szerint dolgozza át. Verbőczi társadalomszemléletének uralma alatt csak természetesnek tarthatjuk, hogy a presbyteri elv is felhasználtatott a nemesi kizárólagosság támogatására, még- predig a papsággal szemben ; ez az értelme Lónyaiék «puritanizmusának» : a név ugyanaz lehet, de gyökeresen más tartalmat nyer Magyar- országon, mint amivel Angliában bírt. Ugyancsak a hazai viszonyokból érthető az az éppen nem angolos jelenség, hogy a puritán törekvések az egymást követő zsinati elítélések dacára is továbbérhettek, mégpedig a fejedelmi kegyúri jog segítségével. Lorántffi Zsuzsánna sárospataki udvara vette védelme alá az üldözött puritánokat, s ezeknek hatóköre addig ért, ameddig a fejedelemasszony földesúri joga. A helyzet ugyanaz most is, mint a 16. században, a protestantizmus elterjedésénél, amikor földesúr és udvari papja a központ, honnan az új tanok az uradalomban szétterjednek. Már az is, hogy a szatmárnémeti zsinattól 1648-ban súlyosan elitéit Tolnainak és Sepseinek egyelőre kevés baja történt, Med- gyesi befolyására vezethető vissza (Zoványi 171. 1.), s mikor ezen «nemzeti zsinat» értelmében 1652-ben a tiszáninneni esperességek szerencsi gyűlése meginti a fejedelemasszonyt, hogy ne fogja pártját az újító prédikátoroknak, s amikor ez megsértődik «az újító» kifejezés miatt (amely néven az arminiánusokat, anabaptistákat, brownistákat stb. szokták akkor nálunk gúnyolni, tehát ép azon szektákat, melyek a modern protestáns fejlődés úttörői voltak), Lorántffi Zsuzsánna saját székhelyén tartat gyűlést, s abban a presbyteri törekvéseket újítás
