Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Szekfű Gyula: A vallási türelem és a hazai puritánizmus
ömledezésen kívül nem foglal az magában semmi határozott célt, semmi tényleges tervet» (Zoványi : Puritánus mozgalmak a magyar ref. egyházban, 1911. 30. 1.). Aminthogy némileg figyelemmel kísérve az I. Jakab és I. Károly korabeli angol protestáns mozgalmakat, lehetetlen is elképzelnünk, hogy bárki is készen hozta volna onnan a vallási türelmet, mely, mint különben Mályusz is helyesen mondja : a protestantizmus belső küzdelmeinek eredménye. Ez az eredmény azonban még sokáig nem állott elő megfogható és átvehető alakban, még Cromwell államában sem, még Fox quákerségében sem. A lélekben itt-ott feltűnő, majd nyomtalanul alámerülő hangulat volt az, az egyes szekták múló, majd újra felbukkanó lelki, belső magatartása, mely a politikai légkörben még nem tudott lélegzethez jutni, s innen van, hogy mindegyik irány siet az ő nagynehezen elképzelt türelmét, uralomra jutva, minél alaposabban megtagadni. Ezt tették a skót presbyteriánusok, akik az independensek- kel szemben egyedül fegyver után kiáltottak. (Igen tanulságosan írja le ezeket a Troeltschtől klasszikusnak nevezett, bár felfogásban gyakran elavult Hermann Weingarten : Die Revolutionskirchen Englands. (1868.) Tudjuk, hogy a türelem alól Cromwell is kivette kezdettől fogva a katolikusokat, utóbb az anglikánokat is, Fox pedig a puritánokhoz hasonlóan minden külső egyházat az ördög művének tartott ; ahol tehette, megzavarta az istentiszteleteket a templomokban, melyeket az apokaliptikus állat házának tartott s úgy érezte, hogy a harangozó a szívét veri át. És mégis Fox hívei valósíták meg először és példaszerűen különböző felekezetek együttélését, ami csak egyik bizonyítéka a sok közül annak, hogy a vallási türelem ideája nem egyszerre született meg, s nem is lehetett egyszerre átkölcsönözni. Az eszmének ezt a titokzatos, növényszerű, magból lassan sudárba átmenő és lombkoronába terebélyesedő növekvését szépen írja le Troeltsch (Die Soziallehren. 759. 1.) : szerinte is sokáig tartott, míg a tolerancia eszméje a szektákban is legyőzte az egyedüli igazság kálvinista elvét és még tovább, míg a tiszta kalvinizmus is átvette azt. «A régi kongregationalisták szabad, független községeket akartak, semmi valláskényszert az állam részéről, de minden eretnek vallásnak az állam területéről kizárását. Amerika kongregationalista puritánjai továbbfejlesztették az elvet, senkit se kényszerítettek egyházukba, de nem tűrtek más egyházat és az egyházakhoz tartozást fontos polgárjogok feltételévé tették ; tehát itt is csak az állami kényszer megszűntetésének negatív elve, nem pedig pozitív lehetővé tétele annak, hogy különböző vallású közösségek egymás mellett éljenek. Csak a vallásos szellem elfáradása és mindenféle világi, kereskedelmi szempontok hozták be a 18. században a türelmet. A hosszú parlament is csak a kálvini protestantizmus különböző csoportjaira terjesztette ki a türelmet... ; brownisták (puritánok) és independensek alkalmilag baptistákra, szoci- niánusokra, arminianusokra, sőt zsidókra és mohamedánokra is kiterjesztették, s okaik ilyenkor spiritulalisztikusak voltak : a külső formát 20 A VALLÁSI TÜRELEM ÉS Ä HAZAI PURITÁNIZMUS 305 Theologia.
