Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Pataky Arnold: † Wolkenberg Alajos
290 PATAKY ARNOLD De mi, az ő kartársai legközvetlenebb közelből egyetemi tanári működését szemlélhettük. Egész papi élete a theologiai tanári pályán mozgott ; ragyogó, tiszta papi élete állandó, élő magyarázata és alátámasztása volt hitszónoki, lelkipásztorkodástani és erkölcstudományi tanári munkásságának, melynek szerves kiegészítése volt az ő tudományos működése is. Háromszori dékánsága és prodékánsága, főleg pedig rektori esztendeje az egyetem történetében is fényes emlék marad. És amikor súlyos betegsége már lehetetlenné tette számára, hogy a kathedráról élőszóval tanítson, továbbra is tanára maradt mindnyájunknak abban, hogy megható példájával megmutatta, miként kell érdemszerzően elviselni az Istentől reánk küldött, legfájdalmasabb megpróbáltatásokat is. Amikor utoljára beszéltem vele, — másfél nappal a halálát okozó agyvérzés előtt, — Wolkenbergnek utolsó szava is még annak a reménységnek a kifejezése volt, hogy októberben újra megkezdheti a tanítást. Az isteni Gondviselés másként rendelkezett ; Wolkenberg befejezte a jó harcot, mint egyházának a magas méltóságokban is alázatos papja és gyermeke. Aki oly híven tanított sokakat az igazságra, aki az egyetemi ifjúságnak oly fenkölt lelkű vezetője volt, aki oly jó kollégánk volt, aki oly sok szenvedőn segített és főleg aki maga is oly sokat és oly hősies türelemmel szenvedett, most már a próféta szava szerint bizonyára ott ragyog az Isten választottjai között a boldog örökkévalóságban. Mi pedig, kartársai, jóbarátai, tanítványai és tisztelői szeretettel és kegyelettel őrizzük áldott emlékét. Pataky Arnold.
