Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Tóth Tihamér: A selejtező (negatív) eugenika
26 TÓTH TIHAMÉR vagy eugenikus célokból, vagy büntetésből. Eugenikus célokból sterilizálni akarnak minden olyan egyént, aki többé-kevésbbé terhelt örökség alatt küzd és akinek utódai valószínűleg szintén terheltek lesznek, vagyis aki az ő szakkifejezésük szerint «erbkrank», «örökletesen beteg». Ezeket sterilizálni akarják még akkor is, ha maguk semmiféle gonosztettet sem követtek el. És sterilizálni akarnak bizonyos súlyos vétségeket elkövető gonosztevőket is. A kényszer-sterilizáció gondolatát több amerikai és északeurópai állam felkarolta már, de egyik sem keltett olyan nagy feltűnést, mint a német törvény, melyet «Gesetz zur Verhütung erbkranken Nachwuchses» címmel 1933 július 25-én hoztak és amelyet 1934 január 1-én életbeléptettek. Ez a törvény a kényszer-sterilizációs operációt írja elő azokban az esetekben, ha 1. az orvosi tudomány tapasztalai szerint valószínűen várható, hogy az utódok súlyos testi vagy szellemi betegségben fognak szenvedni ; 2. ha ezt kérik vagy maguk az illetők, vagy hivatalos orvosi körök, illetve gyógy- vagy büntető-intézmények és 3. ha az állami «Erbegesundheits-Gericht» pozitív értelemben határozott erről. Hogy ennek a kényszer-sterilizációs törvénynek óriási hatáskörét láthassuk, rá kell mutatnunk arra a kilenc betegségre, amely miatt a bennük szenvedőket a német törvény szerint sterilizálni kellene. Ezek : 1. a született gyengeelméjűség (körülbelül 200.000), 2. schizo- frénia (80.000), 3. mániákus depresszió (20.000), 4. örökölhető epilepszia (60.000), 5. örökölhető vitus-tánc (600), 6. örökölhető vakság (4000), 7. örökölhető süketség (18.000), 8. súlyos testi eltorzulások (20.000), 9. súlyos alkoholizmus (10.000). Valamennyit összevéve több mint 400.000 embert kellene a német törvények értelmében sterilizációnak alávetni. Első látszatra ez a törvény kényelmes megoldását mutatná az emberiségben tagadhatatlanul jelentkező csökkentértékűség megszüntetésének. Alaposabban megvizsgálva azonban mindjárt látjuk, hogy ez az eszköz erkölcsileg is helytelen, de nem is felel meg az eugenikus elgondolásnak. A katolikus Egyház imponáló bátorsággal emeli fel tiltó szavát és az eugenikus célokból történő' sterilizációt az emberi méltóságot meggyalázó, az embert természetes jogától megfosztó bűntettnek nyilvánítja. Előttünk áll most már a feladat : részletesebben megokolni, miért nem fogadhatja el az Egyház az eugenikus célokból történő sterilizációt. A) Először is az államhatalomnak nincs ahhoz joga, hogy népesedési feladatokat a természetjog ellenére oldjon meg. Már pedig a sterilizáció súlyos bűn a természetjog ellen. A család joga a gyermekhez magasabban áll, mint az állam joga az egészséges polgárokhoz. A gyermekek nem erre a földre, tehát nem is az állam céljaira születnek, hanem az égre és az örökkévalóságra ; nincs tehát joga az államnak ártatlan embereket ettől megfosztani. A sterilizáció megcsonkítása az emberi testnek, melyet csak akkor enged meg az erkölcstan, ha ezzel az egész testet védhetjük és más módon a cél el nem érhető.
