Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNELEM 279 megismerteti a külfölddel a magyar egyház egyik zseniális, de szerencsétlen, sokat hányatott tagját, az aposztata Dudich András püspököt. Itt is jó szolgálatot tesz a külföldi tudományosságnak, mert nemcsak az eddigi feldolgozásokat használja fel, hanem eddig kiadatlan, értékes forrásokat is megnyit. Tóth László: Tanulmányok a szegénységi vita forrásainak történetéhez XXII. János pápa korában. Budapest, Sárkány-nyomda, 1934. 8° 63. 1. A magyar egyháztörténelem eddig egyértelműleg azt állította, hogy az ismeretes, a ferencesrend keretein messze túlcsapó szegénységi vita theológiai eldöntésében két magyar főpap is részt vett, amennyiben XXII. János pápa 1322-ben ez ügyben Avignonba hívta a ferences László kalocsai érseket és Ágoston zágrábi püspököt is. Szerző itthon és a vatikáni levéltárban végzett alapos kutatásaival és élesszemű kritikai megállapításaival helyreigazítja ezt a tévedést. A vatikáni kódexben említett archiepiscopus Colocensis nem a kalocsai, hanem a colossai érsek. László érsek szereplése tehát egészen elesik, Ágoston püspök szerepe pedig úgy módosul, hogy ő sem Zágrábból utazott e célból Avignonba, hanem székhelyéről elmenekülve ekkor már állandóan Avignonban tartózkodott. Az értekezés iskolapélda lehet arra, hogy miképpen kell és lehet a részletkérdéseket is a nagy összefüggésekben bennehagyva tárgyalni, mert csakis így tartják meg életszerűségüket, míg ellenben a történés nagy életfolyamatából erőszakosan kioperálva, az öncélú boncolgatás műtőasztalán élettelen hulladarabokká válnak. Hovhannesian Eghia: Armenia népe. Gödöllő, 1934. 8°, 302. 1. Egy igen érdekes, meleg fajszeretettel megírt munkára hívjuk fel olvasóink figyelmét. Ki ne hallott volna valaha is az örményekről, de kinek voltak igazán helyes fogalmai erről a sokat szenvedett népről. A szerző, maga is fia ennek a népnek, most fáradhatatlan utánjárással összegyűjtött a világ minden részébe szétszórt örménységről minden tudnivalót. Megható és egyben tanulságos is, hogy milyen készséggel küldözik a szerzőnek fajtestvérei a föld legtávolabbi zúgából is az örménység mai helyzetére vonatkozó adatokat, úgyhogy a szerző nemcsak a múltról, hanem a jelenről is kimerítő képet tudott adni. A magyar olvasót a magyarországi, fajszeretete mellett is izzó magyar érzésű örménységről szóló fejezetek, a teológust pedig az örménység vallásáról és a híres mechitaristarendről írott részek fogják közelebbről érdekelni. Mátraverebély-Szentkút. (A kegyhely története, ájtatosságai és énekei.) Közzéteszi P. Zadravecz István püspök. Szentkút, 1934. 258 1. Dicséretes törekvése magyar kegyhelyeink derék szerzetes őreinek, hogy újabban a rájuk bízott kegyhelyek történetével is megismertetik a zarándokokat. így a híveknek kétszeresen is kedves emléke lesz a zarándoklás, ha nemcsak a jelent látják, hanem a multat is megismerik és a könyvben lapozgatva bármikor felújíthatják élményeiket is. Jelen munka talán a legterjedelmesebb ebben a nemben és az igen részletes, történelmi dokumentumokon alapuló és mégis népszerű történelmi rész mellett, melyet a kegyhely egyik szerzetese
