Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
A ZSIDÓ ÉS A GÖRÖG ZENE HATÁSA LITURGIKUS ÉNEKÜNKRE 265 nek ez az azonossága a melódiáknak mégis mily kölcsönös egymásra- hatásában nyilvánult, ezt megállapítani úgyszólván lehetetlen. Legrégibb zenei neumás feljegyzéseink ehhez későiek, csak a IX. századig nyúlnak vissza. Az első neumált zenei kódex 877-ből való. (Vat. Regi- nensis 215. Mon. Vat. No. 108.) így írásos emlékek hiányában a kezdeti idők még meg nem romlott és át nem írt melódiáinak összehasonlítása nincsen módunkban. Bizonyos az, hogy a zenei formák kongruenciája nem vonja maga után szükségszerűen a melodikus szerkezet azonosságát. Bizonyos az is, hogy a keresztény egyház énekzenéjének ősi alapja a zsinagóga liturgikus zenéje, mely a hellenizmus áramlatába ki nem kerülhetően bekapcsolódva, a korszerű eszközök felhasználásával újabb formákkal gazdagodott, de alapjában sosem tért el ősi stílusától. Ezt a keresztény énekzenét gyűjtötte össze kiváló műérzékkel Nagy Szent Gergely az ő Antiphonariumában és odaláncolva azt a Szent Péter- bazilika oltárához, kötelezővé tette az egész Egyház számára. Csekély módosítással ez ma is az Anyaszentegyház hivatalos énekzenéje. Teller Frigyes.
