Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Iványi János: A hatnapi teremtéstörténet
A HATNAPI TEREMTÉSTÖRTÉNET 235 A hexaémeron és a babiloni meg a föníciai teremtésmitoszok között kétségkívül van hasonlóság és ez főként a teremtési művek elrendezésében és egynéhány azonos meg rokonkifejezésben nyilvánul meg.1 Mindazonáltal a bibliai és a babiloni elbeszélések között közvetlen irodalmi függés nincs. Annyi azonban valószínűnek látszik, hogy akkor, amikor a bibliai teremtéselbeszélés készült, az izraeliták már a babiloni kultúrközösségben éltek. S amint a zsoltáros éppen a sug.almazás hatása alatt a természetben keresett magának képeket gondolatainak és érzelmeinek kifejezésére, úgy a teremtéselbeszélés szerzője a keleti gondolat- világban és beszédanyagban kereste és találta meg erre a szükséges szavakat és kifejezésmódokat.1 2 Szélesebb alapot vetett kutatásainak és a részleteknek is tüzetesebben utánajárt Lagrange szerzettársa, V. Zapletal.3 Kutatásainak eredményét röviden a következőkben foglalhatjuk össze. A bibliai szerző teremtéselbeszélésével mindenekelőtt apologetikai célt akart szolgálni : az ókori sémi népek természetimádásával szemben reámutatott arra, hogy mindennek : a látható világnak, a fénynek, a földnek, a napnak, a csillagoknak, a növénynek, az állatnak és az embernek létrehozója és korlátlan ura az elohím, rajta kivül más isten nincsen. Balgaság tehát pl. az égitesteket isteni tiszteletben részesíteni. A természet dolgairól, amelyeket a sz. szerzőnek érintenie kell, úgy beszél, mint ahogyan azok a szem előtt föltűnnek.4 Az egyes teremtési műveket a természet világában megfigyelhető rendben sorolja föl és szabadon választott keretbe fogla ja.5 A hatnapi kerethez a mintát az emberi hét szolgáltatta.6 A memória megsegítésére az egész teremtéselbeszélést két részre osztotta a szerző ; mindegyik rész három nap művét foglalja magában. A skolasztikusok opus distinctionis et ornatus-ával szemben azonban helyesebbnek tartja a «productio regionum et exercitu jm»-beosztást. Vagyis szerinte az első rész a világterek (fölvonulási terepek), a második pedig a tereket betöltő és rajtuk vonuló seregek (csillagok, állatok, emberek) létrehozását mondja el.7 A hexaémeronnak és általában a bibliai teremtéshagyományoknak a babiloni teremtéséposztól való közvetlen függése nem állapítható meg. Költői díszítés és a gondolatok szemléltetése céljából azonban fölhasz1 404. o. 2 406. o. 3 Der Schöpfungsbericht der Genesis. (1, 1—2, 3.) Regersburg, 2, 1911. (Első kiadás 1902-ben.) 4 I. m. 102. skk. o. 6 105. sk. o. 6 106. sk. o. 7 107. sk. o.
