Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Meszlényi Antal: Szelepcsényi prímás és Északmagyarország rekatolizálása (1671-75)
224 MESZLÉNYI ANTAL minőségében eljárva a pestises perpatvarkodóknak,1 másként lutheránus és kálvinista prédikátoroknak néhány százát, akik átalkodott makacssággal terjesztették az akatolikus tévedéseket, a különböző vidékekről eltávolítottam s felségsértési és lázadási perbe vonva gályákra küldtem. Helyükbe az egyház igazi szolgáit állítottam, hogy életszentségükkel a rosszakat, tudományukkal és bölcsességükkel a tudatlanokat újra megnyerjék az egyháznak. Sajnos, nem szól bővebben a judicium delegatum sokat vitatott kérdéséről, amint talán egy ily jelentés keretében nem is igen lehet, hanem csak az eredményeket összegezi. Pedig, ha erről részletesebben szólt volna, több kérdést lehetett volna tisztázni, így vitás még máig is, hogy mennyien lettek megidézve a felségsértés és a lázadás bűnében. Acsády 730-ra teszi számukat,1 2 Karácsonyi pedig 368-ra.3 Tekintetbe véve Szelepcsényi szavait, arra következtethetünk, hogy háromszáznál mindenesetre többen lehettek. Bűnül azt hozták fel ellenük, hogy összeköttetésben álltak a budai basával, továbbá nyílt lázadást terveztek, melynek főbizonyítékául Vitnyédi Istvánnak Bethlen Miklóshoz és Keczer Ambrushoz írt leveleit csatolta a vádhatóság.4 A vádlott lelkészek és tanítók elítéltettek, de azok, akik reverzálist adtak arról, hogy többé hivatalt nem vállalnak, kegyelmet kaptak. Ezt megtették 237-en. A vonakodók közül 41-et halálra ítéltek, de azt is átváltoztatták várfogságra. Közülük 30 gályarabságra került, még pedig 11 lutheránus és 19 református lelkész. A nápolyi kormány ezek közül az életben maradiakat 1676 januárjában kiszolgáltatta Ruyter holland admirálisnak s március 20-án Lipóttól is kegyelmet nyertek. Ez események után lényegesen megkönnyebbült a kát. klérus helyzete s ezt iparkodott is a maga javára kihasználni. Ha lehetett, szép szerével térített, de ha kellett, az erőszaktól sem riadt vissza. E tekintetben nem tett mást, mint követte a XVI. század protestantizmusát, mely szintén nem törődött a katolikusokat védő törvényekkel, hanem célja érdekében úgy cselekedett, ahogy a legjobbnak találta. Eme térítések, templomfoglalások története ismeretes ; 1671-től kezdve Szelepcsényi érsek, Kollonich bécsújhelyi püspök, Bársony Györggyel együtt katonai kísérettel sorra járta a szabad királyi és mezővárosokat s bennük az egykor kát. templomokat és iskolákat a királyi jog alapján visszavették. Néhol emiatt véres zavargások is keletkeztek. így pl. 1 . .. centurias aliquot pestilentium rabularum, vulgo Lutheranorum, Calvinistarumque ut vocant praedicantium, qui errores acatholicos dura pertinatia spargebant, e variis ditionibus exterminaverim. 2 Acsády Ignác : Magyarország története I. Lipót és I. József korában. (Magy. Nemz. Története VII. Budapest, 1898.) 327. 1. 3 Karácsonyi János : Magyarország egyháztörténete. Nagyvárad, 1915. 158. 1. 4 Szekfü Gyula : i. m. 353. 1.
