Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Aistleitner József: Rasz Samra
RASZ SAMRA 199 [Meghasogatta] orcáját és állát és jajgatást vitt véghez ; Mint valami kertet, szántogatta mellét]?), Mint a völgyfenéket, úgy hasogatta hátát. «Meghalt Baal, jaj Dágon népének, Jaj a Baal «Lakóhelye» emberiségének ! Leszállunk a földbe !» Vele együtt leszállt az istenek világítója, Sps. Míg be nem telt sírással, úgy itta a könnyeke:, mint a bort. Aztán így szólt az istenek világítójához, Sps-hoz : «Emeld fel vállamra Aliján Baalt !» Hallotta ezt az istenek világítója, Sps, Felemelte Aliján Baalt Anat vállára ; Amint odatette, felvitte őt Száfon magaslataira, Megsiratta s eltemette, Elhelyezte a föld isteneinek üregébe. Leölt hetven vadmarhát Aliján Baal nyugodalmáért]?), Leölt hetven szarvasmarhát Aliján Baal nyugodalmáért]?), [Leölt] hetven juhot Aliján Baal [nyugodalmáért]?),[ [Leölt] hetven szarvast Aliján Baal [nyugodalmáért]?),] [Leölt hejtven bakot Aliján Baal [nyugodalmáért]?)] [Leölt hetven] szamarat [Aliján Baal nyugodalmáért]?).] Tartalmilag idecsatlakozik az istenregének az a része, amely először került az ásatások folyamán napfényre és hat oszlopból áll. Az első oszlop elénk állítja a Baal halála nyomán az ugariti pantheonban előállott új helyzetet : a föld elvesztette mennyei urát, ezért szükségessé válik trónjának újból való betöltése. Az idevonatkozó javaslatot maga az istenanya, Aséra terjeszti Él, a summus deus elé. Javaslatát megteendő, az istennő útnak indul, valószínűleg rendes lakóhelyéből, a tengerből : Ekkor (az istennő) elment Élhez a folyók forrásánál, A két óceán kifolyásánál ; Felment Él hegyére és bement a királynak, Az esztendők atyjának lakásába.1 Megcsókolta Él lábát, megalázkodott, Leborult és tisztelgett nála. Fölemelte szavát és így szólt : «Örvendeztesd meg Asérát és fiait, \lt-ot és rokonsága]?) seregét, Mert meghalt Aliján Baal, 1 Az itt vázolt helyzetet a következőnek látom : Az istenek fejedelme hegyen trónol ; v. ö. az istenhegyet a régi népek hitregéiben és a hr m‘d-&t Is. 14, 13-ban ; innét indulnak ki a föld nagy folyói, akár a gn ‘dn folyói, de itt van az a nagy forrás is, amelyből előtörnek a mennyei és a földi óceánnak vizei. Lásd Jób 38, 8.
