Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
186 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN Ászáf zsoltárköltó're vagy Ámosz prófétára !... Az ’Aaácp név itt egyszerűen egyes leírók hibájából eredt, és mint a szerző is helyesen mondja, nem általános a kódexekben ; egyébként Ászáf nevű híres ember a zsoltárköltó'n kívül még három szerepel az ószövetségi szentírásban : Ászáf, Jóáhe atyja, Ezekiás király kortársa (Kir. IV. 18,18.37; íz.36,3.22.), Ászáf levita (Krón. 1.9, 15.), ki Nehemiás idejében az énekesek feje lett (Ezdr. II. 11,17.), és Ászáf, Artaxerxes korában a királyi erdőségek felügyelője (Ezdr. II. 2, 17.). Ámosz pedig nemcsak a tekoabeli pásztor-prófétának, hanem a Hetvenes fordítás átírása szerint Izaiás próféta atyjának is a neve (Kir. IV. 19, 2. 20 ; 20, 1 ; Krón. II. 26, 22 ; 32, 20. 32 ; íz. 1, 1 ; 2, 1 ; 13, 1.), sőt Luk. 3, 25-ben is szerepel egy Ámosz. Egyébként a héber írásban a két név lényegesen különböző, és méginkább különbözik Ámon ((ptDS)) judabeli király nevétől. 1, 16-ban a Syrus Sinaiticus olvasásának nem tulajdonít nagyobb jelentőséget. Igen helyesen. Jézus anyjánál elismeri a virginitas ante partum-ot, sőt azt is elismeri, hogy az első evangélista állítása (1, 25.) úgy is érthető, «hogy Mária Józseffel sohasem élt együtt teljes házassági kötelékben». De hát akkor miért mondja azt, hogy «ez az értelmezés márcsak azért sem valószínű, mivel a késői zsidóságban hiányzik az a meggyőződés, hogy a szűzi élet magasabbrendű, mint a házastársak együttélése?» Honnan tudja a szerző, hogy «valószinűbb, hogy az evangélista természetesnek tartotta, hogy József és Mária Jézus megszületése után házastársi közösségben éltek egymással» (6. 1.)? Helvidiusig és Jovinianusig, a IV. század végéig senki sem vonta kétségbe a keresztények között Mária örök szüzességét, és az említett antidicomarianiták állítása közös felzúdulást és megbotránkozást idézett elő. Minderre a tudós szerző nem gondol? ... Ezután természetes, hogy Karner Jézus «testvérei»-ben (13, 55.) az Üdvözítőnek édes testvéreit, József és Mária gyermekeit látja, ismét ellentétben az egész történeti tradícióval. Azokról a helyekről, ahol Máté evangéliuma jellegzetesen katolikus tanokat tartalmaz, pl. 16, 18—19. (Péter apostol primátusa), 18, 18. (az oldáskötés hatalma), 26, 26—28 (az Oltáriszentség), Karner nagyon homályosan beszél. Mintha ő maga is érezné a nehézségeket, amelyeket az elfogulatlan értelmezés kerülése okoz ... Elismeri, hogy a Jézus «messiási neve körül egybe- gyüjtött gyülekezet lesz az ótestamentumi igaz Izraelnek, a «választott nem- zetség»-nek, az Ezsajás próféta által megjövendölt «szent mag»-nak a folytatása, sőt kiteljesedése», és hogy «az idők végén, mikor Isten elküldi Messiását és ítélet alá kerül az «elfordult és parázna nemzetség», ő maga teremt magának a kiválasztott «szent mag»-ból ecclesiát». Azt is elismeri, hogy az «Anyaszent- egyház», az igaz Izrael, valósággal, «láthatóan» létezik. De akkor mire alapítja a tudós szerző azt az állítását, hogy Krisztus Anyaszentegyháza csak «es- chatológikus» valóság?? (113. 1.) — Az Oltáriszentségről szólva (175. skk.) azt mondja, hogy «ez az én testem» arámi szóhasználat szerint annyit jelent, mint «én magam». Szerettem volna ennek az állításnak a bizonyítékait is látni, mert tudtom szerint «az én testem» kifejezés a Karner által említett jelentésben nem fordul elő, hanem «garmi» (= az én csontom) meg mafsh (= az én lelkem)
