Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
ERKÖLCSTUDOMÁNY 181 Célja szent Alfonz tanítását kifejteni, igazolni és megmutatni róla, hogy ma is követhető, sőt követendő. Két szélsőség között mérsékelt álláspontot foglal el, mert szent Alfonz szerint sok gyóntató vagy egyoldalú szigorúsággal, vagy szertelen enyheséggel sok gyónó lelki romlását és kárhozatát okozza. Bölcs ítéletein meglátszik a komoly elmélkedés és az élet ismerete. Amikor a készségek mibenlétéről, keletkezéséről, a készségek és szenvedélyek közötti különbségről tárgyal, szent Tamás tanításához alkalmazkodik. Módszertani szempontból jobb lett volna először a visszaesőkről, azután az alkalmi bűnösökről szólni, mert az alkalmi bűnösök megítélése feltételezi a visszaesőkre vonatkozó erkölcsi elvek ismeretét. A szerző szerint a töredelem szentségének felvételénél nem lehet különböztetni érvényes és gyümölcsös felvétel között. Megemlítendőnek tartom, hogy sokan tartják az ellenkezőjét valószínűnek. Aki az alkalmi és visszaeső bűnösök kérdésében tájékozódni akar, Ter Haar munkáját nem nélkülözheti. Rudolf Hofman: Die heroische Tugend, Geschictite und Inhalt eines theologischen Begriffes. (Münchener Studien zur historischen Theologie.) München (Verlag Kösel-Pustet), 1933. — A dolgozat nagy tudományos felkészültséggel jelöli meg a hősi fokban gyakorolt erény fogalmának kialakulását, történelmi módosulását és tartalmát. A heroikus erényt átvette a skolasztika Aristoteles erkölcstanából, illetőleg a hozzá írt kommentárokból és beleillesztette az erényekről szóló tanításba. A fogalmat elmélyítette és pontosan körvonalazta a misztika és a szentek kanonizációjára vonatkozó gyakorlat. A történelmi beállítás után spekulative vizsgálja a hősies erényt és pedig önmagában, továbbá a szeretethez, keresztény tökéletességhez, kegyelemhez való vonatkozásában. Szól a hősies erényről úgy is, amint inkább csodálat, mint követés tárgya. H. D. Noble, O. P.: Les passions dans la vie morale. I. Psychologie de la passion. II. Moralité de la passion. Paris, Lethielleux, 1931—32. 2 kötet (300—328 lap). 30 Fr. — A szerző megírja az erkölcsi élet pszihológiáját úgy, hogy kiindul szent Tamás elveiből és figyelembe veszi a modern tapasztalati tudományok eredményeit. A szenvedélyek erkölcsi szempontból veszélyt és értéket jelentenek. Veszélyt, amennyiben megzavarhatják, sőt elnémíthatják a lelkiismereti itt létét ; értéket, mert az értelem mérsékelheti túlzásukat és erejüket beleállíthatja az erkölcsi élet szolgálatába. Az erősség és mértékletesség erényei vannak hivatva arra, hogy a szenvedélyek életét erkölcsileg értékessé tegyék és így szellemi világunkat színesebbé, gazdagabbá tegyék. Hasonló tárgyú a nagyérdemű V. Cathrein, S. J. munkája : Lust und Freude. Ihr Wesen und ihr sittlicher Character. Innsbruck, F. Rauch, 1931. IV—47 lap. Albinus Jaroszewicz: L. A. Senecae Philosophi et S. Thomae Aquinatis «De moralitate atque aducatione affectuum» doctrina exposita et critice comprobata. Vilnae, 1932. 153 lap. — Szent Tamás tanításának mélyebb megértéséhez akar elvezetni azáltal, hogy keresi szent Tamás gondolati épületében a klasszikus filozófia elemeit. Az első részben lerögzíti, hogy Seneca és szent Tamás mit tanítottak az érzelmi élet pszihológiájáról, a második részben vizsgálja párhuzamban az érzelmek szerepét az erkölcsi életben. Megállapítja, hogy a sztoikus és tomista tanítás szemben áll egymással, bár szent Tamás nem ritkán beleszövi munkáiba Seneca megfigyeléseit. Seneca tanítását felelevenítette Kant az újkorban, ezért a dolgozatnak korszerű vonatkozása is van.
