Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
ERKÖLCSTUDOMÁNY 177 javak és célok rendje, amennyiben ezt az emberi értelem a dolgok mivoltában és célirányos egymásra rendeltségében fölismeri. A természeti célok csak a legfőbb cél alá foglalva nyernek erkölcs: jelleget. Amit Mausbach mond, az mind igaz, de nem az egész igazság. Sz. Tamás szerint az erkölcsi rend formai mozzanata a ratio recta, az ősi erkölcsi tudat, az örök törvény belesugárzása az emberi értelembe. A dolgok mivoltában felismert rend a ratio recta funkciója révén alapja az erkölcsi rendnek. Az ősi erkölcsi tudaton keresztül válik az objektív erkölcsi értékesség az emberi cselekvés benső létmozzanatává. Isten az erkölcsi- ség első alapja a dologi rendben, a recta ratio pedig a megismerés rendjében. A végső cél tehát az erkölcsiségnek nem ismerési e ve. Sz. Tamás abból indul ki, ami a megismerés rendjében az első. Mausbach a recta ratio és synteresis fogalmát nem hamisítja meg, de kellő fontosságát és voltaképeni szerepét nem látja. A hitoktatási és bűnbánati gyakorlat miatt a részleges erkölcstanban a parancsok rendjét követi. Mausbach a tradicionális anyagot éles logikai megvilágítással, spekulatív és apologetikai elmélyítéssel gazdagítja, de a parancsok rendjével adott szisztematikus következetlenségeket ő sem kerüli el. Az engedelmességet, hálás lelkű letet és alázatosságot a vallásossággal rokon erényekként tárgyalja, jóllehet az engedelmesség és hálás lelkűiét az igazságosság kapcsolt erénye (IIa I Iae, q. 80 ; q. 104, a. 2, ad 2) ; az alázatosság pedig a mértékletességhez tartozik (IIa IIae, q. 161, a. 4). A szociális kötelességeket (államelméletet is) a 4. parancshoz csatolja. Kártérítésről a 7. és 10. parancsok kapcsán szól, jóllehet az 5., 6. és 8. parancs is vonhat maga után kártérítési kötelezettséget. A kazuisztikának csak annyiban ad helyet, amennyiben az elvek szemléletes bemutatása és a lelkipásztor közvetlen morálpedagógiai feladata megkívánja. Ez biztosítja a részleteken elömlő felsőbb világosságot és rendszerbeli lezártságot, amit protestáns kritikusok is elismertek. Tischleder az átdolgozásban hű marad Mausbach gondolatvilágához. Kiadó arra törekszik, hogy a túlságosan tömör részeket feloldja. A bővítésnél azonban főképen Mausbach egyéb munkáit használja fel. Behatóbban veszi figyelembe a jelenkor szellemtörténeti irányait. Kifejezetten Linsenmann lebeg szeme előtt, amikor úgy akarja átdolgozni Mausbach könyvét, hogy jelentősége a tankönyv keretein túlnőjjön. 3. Tübingeni iskola. Otto Schilling, tübingeni tanárnak : Lehrbuch der Moraltheologie (München, 1928. 2 k. Ára fűzve 19.50 , kötve 25 RM.) c. műve a Herder cég kérésére összeállított Moraltheologie (Freiburg, 1922} bővebb feldolgozása. A tübingeni iskolához tartozik, azonban inkább külsőséges mozzanatokban. Compendiuma Linsenmann, illetőleg Koch könyvének thomista átdolgozása és kiegészítése. Kiindul abból, hogy az erkölcstudomány feladata rendszeresen tárgyalni azokat a normákat, amelyek a kát. hittan alapján az emberi cselekvést szabályozzák. A normákat egyben alkalmazni kell a változó viszonyokra, beleértve a szociális, gazdasági, politikai vonatkozásokat. A dogmatika adja a legfőbb jó eszméjét, ebből kell az erkölcstudománynak kiindulnia. A fejezetek címében legtöbbször szóról-szóra követi Kochot, az elrendezésben is kevés változtatással Koch szerint halad, tartalmi szempontból is erősen emlékeztet rá. Lényegesen kibővíti az állammal kapcsolatos szociálTheológia. 12
