Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
SCHEEBEN 167 függéseket és következményeket, s termékeny új szempontokkal és gondolatokkal szerezzen tudományos súlyt a régi katolikus igazságnak. Bensőséges lelkülete, meleg áhítata, jámbor és buzgó papi egyénisége pedig az élet meleg színeibe tudta mártani a hideg teológiai tételeket. így föl volt készülve, hogy eleget tegyen történeti hivatásának. Ezt pedig elébeszabta az akkori német hittudomány helyzete: A fölvilágosodás aszálya már régebben elvonult. Lapos naturalizmusából, etizáló racionalizmusából úgyszólván önerejéből emelkedett ki. A mélyebb vallásosság titkos fakadása Sailer és Hofbauer Kelemen körében, a múltba hazavágyó roman- ticizmus, a végtelenbe sejtő bölcseleti idealizmus az élő katolikum felé terelte az elit lelkeket, és mind a három mozzanat a természetnek és egyéniségnek ritka adományaival egyesült a tübingeni iskola legjelentősebb tagjában, Möhlerben, a 19. századi német teológia voltaképpeni atyjában, kit még akkor hűségesen támogatott a félelmes tudományú Döllinger. A teológiának most elinduló német rekatolizálása tehát főként két forrásból táplálkozott : a romantikától élesztett sensus catholicus-ból és a német bölcseleti idealizmus tudományos indításaiból. Az első elég volt arra, hogy elhárítsa a másodikból eredő végzetes veszedelmeket, melyek Hermes-ben csattantak ki. De nem volt elég erős arra, hogy ezt a hittudományt kiragadja abból a teológiai monizmusból, mely a bölcselő idealizmus sugalmazása alatt egybeszűrt természetet és kegyelmet, bölcselő belátást és hittitkot ; azután sokáig ide- oda csellengett a teológiai racionalizmus (Frohschammer, Günther) és fideizmus között (súrolja a tübingeni iskolának egyébként kiváló dogmatikusa, J. Kuhn), és minden nekifohászkodása ellenére sem tudott visszatalálni az atyai házba, mert nem találta meg az eleven és elevenítő kapcsolatot a múltjával. Scheeben a történelmi elhivatottak biztos fogásával rátalált ennek a válságnak a sarkallójára. A teológiát vissza kellett segíteni a sajátos területére, az obiectum formale-jára, mely megkülönbözteti a merőben emberi tudománytól ; s ez nem más, mint magának a katolikumnak sajátos jelleg- zete, mely megkülönbözteti minden más életstílustól : kinyilatkoztatás és Istennek ember-fölemelő leereszkedése, titok és kegyelem ; egyszóval ter- mészetfölöttiség szemben a természettel. Első tudományos műve, mely a 26 évesnek nyomban helyet vívott ki a tudományos világban,1 biztos vonásokkal megrajzolja ennek a természetfölöttiségnek, a kegyeim istenfiúságnak képét, és ezzel nemcsak gesztusban, hanem tudományos tettel is egyszersmin- denkorra eltereli a korabeli német hittudományt attól a szublimált naturalizmustól, melyet a romantikától örökölt és sehogyan sem tudott levetni. A négy évre rákövetkező nagyobb mű1 2 már a mester avatott kezével vezet be a kinyilatkoztatott titkok kozmoszába. 1 Natur und Gnade. Versuch einer systematischen wissenschaftlichen Darstellung der natürlichen und übernatürlichen Lebensordnung im Menschen 1861, új kiadásban értékes bevezetéssel Grabmanntól: München, 1922. 2 Die Mysterien des Christentums. Wesen, Bedeutung und Zusammenhang derselben nach der in ihrem übernatürlichen Charakter gegebenen Per-
