Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Eckhart Ferenc: A püspöki székek és a káptalani javadalmak betöltése a kiegyezéstől az összeomlásig
14 ECKHART FERENC ez utóbbi gyakorlása minden esetben szükségessé tenné az előzete s megállapodást a szentszékkel.» A kúria tehát az áthelyezés kérdésével akart utat törni a kinevezések alkalmából előzetes tárgyalásokra. Ezt a közlést a nuncius persze római meghagyásra tette, amint kifejtette, az egyre gyakoribbá váló áthelyezések miatt, amelyek gyakran nem egyházi okokból történnek. A nuncius memorandumának birtokában Trefort kultuszminiszter fejtette ki a magyar kormány nézeteit «a kifogások tárgyában». Fejtegetései egyszersmind élénken jellemzik a magyar kormány álláspontját a főkegyúri jogok kérdésében. A királyt «a szent koronában gyökerező, a konstanci zsinat által ünnepélyesen megerősített», számos pápai bullában elismert «teljesen szabad» kinevezési jog illeti meg a püspöki székekre nézve, «csupán a lelki hatalomban való megerősítés képezvén a római pápa jogát. Királyaink e jogát, mely minden más keresztény fejedelem egyházi jogi kiváltságaitól különbözik s azokat felülmúlja semmi egyéb nem korlátozza, mint országos törvényeink». A püspökök áthelyezésének tilalmára vagy korlátozására pedig nem terjednek ki a törvények. Azt, hogy a magyar királyt e tekintetben semmi sem korlátozza, bizonyítja a magyar egyházjogi gyakorlat. «A királyt az a körülmény, hogy valaki egy püspökség élén áll, sohasem korlátozhatja s a kánon- jogilag megkívánt korlátozást mindig csak a pápai megerősítéssel együttesen kéri, e megerősítés tényében az előbbi kötelék alóli feloldozás is bennfoglaltatván.» A zsinati határozatokat csak azért hozták, hogy a püspököket akaratuk ellenére a pápa ne helyezhesse át. A zsinatok határozatai azonban azt «hogy őfelsége ott és akkor, ahol és amikor egy püspöknek más püspökségre való áthelyezését az egyház és az állam érdeke kívánja, az illetőt át is helyezze, egyáltalában nem akadályozhatják és korlátozhatják». A szentszéknek sem merült fel ez ellen kifogása és fellépése a magyar király szabad kinevezési jogának megtámadása. A szentszék, amint a kultuszminiszter tovább fejtegeti, a magyar- országi viszonyokról tévesen van értesülve. «Ha nem volna hiányosan és tévesen informálva, tudnia kellene, hogy Magyarországon a katholikus püspökségek nem mereven egyenlősíthető egyszerű egyházi főhivatalok, hanem azok között nem csupán anyagi javadalmazásra, nem csupán az egyházmegyék terjedelmére, de a közvélemény előtti jelentőségük és tekintélyükre s ebből kifolyólag politikai és közvetve erkölcsi befolyásuk és súlyukra nézve is nagy és lényeges különbségek, fokozatok vannak.» Egy ősi, vagyonos püspökség nem azonosítható egy, a legutóbbi századokban létrejött «szegényesen dotált» püspökséggel. Nem szabad ugyan a püspöki hivatalban nyilatkozó és fogalmilag mindenkire nézve egyenlő egyházi küldetés magasztosságát kicsinyíteni, a nagy vagyonú püspökségeket mégis annak javára kell biztosítani, akiben meg van a biztosíték arra, hogy a király és az egyház egyetértő bizalmának megfeleljen. Méltányosaid, hogy aki kisebb és jelentéktelenebb püspökségen már bevált, nagyobb jelentőségű és fényesebben dotált püspökséget kapjon, «mint hogy a kánonjog szabályainak túl merev és vak alkalmazása által a püspöki kar kitűnőségei éltük fogytiglan egy képességük érvényesítésére elég tért sem nyújtó másodrangú püspökség birtokában hagyassanak s az elsőrendűek minden esetben még kevésbbé érdemes, hivatottságu- hat nem annyira igazolt s a püspöki hatalom gyakorlásában újonc egy- kázférfiakkal töltessenek be».
