Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
164 TELLER FRIGYES résztvettek a Szentírás olvasásában és a zsoltáréneklésben a többi zsidóval együtt, sőt magukban a zsinagógákban prédikálták a jövendölések beteljesülését, az emberek megváltását. Eme prédikációk hatására született meg az első keresztény egyházközség kizárólag zsidókból, akik a keresztség után is teljesen megőrizték a zsinagógák liturgiáját és énekét, melyhez csupán az eucharisztikus áldozatát csatolták. A görög-római birodalom metropolisaiban is csakhamar feltűnik a kereszt jele és a keleti centrumok pogányái tömegesen keresztesednek. Ezek az újkeresztények, mivel a zsinagógába nem mehettek, magánházban gyűltek össze és végezték a liturgikus imádságokat, de mindenben a zsinagógák szokásai szerint.1 Hogy az őskeresztény liturgia a zsidó liturgia hű másolata, kitűnik a napszakaszok liturgiájából is. A keresztények hűen megőrizték azt a zsidó szokást, mely a napot nem éjféltől-éjfélig, hanem estétől-estéig számította. (I.és II. vespera.) A napot és az éjét 12 órára osztva, bizonyos órákban a zsinagógában imádkoztak vagy ennek akadálya esetén magánházban. Tartottak továbbá reggeli (oratio matutina, melyből később a Laudes fejlődött) és esti (oratio vespertina) imát, napközben pedig imádkoztak 9 (tertia), 12 (sexta) és 15 (nona) órakor. Keleten már a II. században szokássá vált a nappali istentiszteleten kivül az éjtszaka bizonyos óráiban is imádkozni. Ez a vigiliás liturgia Nagy szent Vazul idejében meglehetősen elterjedt és népszerű volt.1 2 Leginkább a bűnbánati zsoltárok énekléséből állott (a mai matutinum), mely után azonnal következett az eucharisztikus áldozat. Amiként a zsinagógák zsoltáros liturgiája teljes egészében a keresztény liturgia részévé vált, épúgy a zsinagógák éneke is. Az őskereszténység éneke tehát lényegileg zsidó ének volt, mert nem is tudott más lenni, amennyiben pedig új keresztény énekek születtek, ezeknek stílusa mindern ben követte a zsidó ének stílusát. Ami a görög keresztények énekét illeti, ezek az énekek a görög zeneszerkezet mellett stílusban és melódiában a zsidó énekeket követték. Meg kell azonban jegyeznünk azt, hogy a kereszténység terjedésével és új hitközségek alakulásával együtt új liturgikus formák is születtek, melyek megőrizve a hagyományos zenei formát, új énekeknek is helyt adtak. Minden nép és minden templom a maga lelkülete, ízlése és szükségletei szerint újat is csatolt a már meglevő formákhoz. így történt aztán, hogy a régi primitív zsidó melódiák sok helyen módosultak és elhomályosodtak. A liturgia egységéről még csak annyiban lehet szó, amennyiben ennek főrészei mindenütt ugyanazok : consecratio, communio, ordinatio kézfeltétellel, keresztelés alámerítéssel. A liturgikus formák vagy a 1 V. ö. Revue Greg. 1926. 2. sz. 44. 1. 2 Ep. 63. N. Szent Vazul levelei Neocezarea keresztényeihez.
