Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)

Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre

A ZSIDÓ ÉS A GÖRÖG ZENE HATÁSA LITURGIKUS ÉNEKÜNKRE 163

Nincs bizonyítékunk arra, hogy az első idők keresztény összejövetelein általánosan használt magánszerzeményű zsoltárokat vagy himnuszokat liturgikus célra énekeltek volna. Azok, melyek az apostoli könyvekben ránkmaradtak (Salamon zsoltárai, Salamon dicséretei), gnosztikus eredetűek.1

Vannak, akik a szentpáli levelekben vélnek felfedezni himnusztöredékeket, pl. ; Surge qui dormis — et exurge a mortuis — et illuminabit te Christus. (Ephes. 5, 14.)1 2 Ez azonban be nem bizonyítható feltevés. A karizmatikus zsoltár- és himnuszrögtönzések annyiban voltak esetenkint megengedve a nyilvános liturgián, amennyiben nyilván a Szentiélektől inspiráltattak.

Plinius megemlékezik egy pogányról, aki hallomásból értesült egy keresztény himnuszról: «stato die ante lucem convenire, carmenque Christo, quasi Deo dicere secum invicem, seque sacramento non in scelus aliquod adstringere» (Epist. X. 96.). Ez a forrás azonban megközelítően sem bizonyítja a magáneredetű himnuszok liturgikus használatát, mert az idézett carmen épúgy jelentheti a Gloria in excelsist vagy más eucharisztikus imát, mint a Dávid Psalterium messiási zsoltárait.

Tertullianus a II. század végén valóban beszél olyan énekesekről, akik a saját felbuzdulásaik szerint énekeltek : «ut quisquis de Scripturis sanctis vel de proprio ingenio potest, provocatur in medium canere» (Apol. 39, 18.), de ez az Ínségesek részére tartott agapék alkalmával történt, vagyis félig nyilvános összejövetelen, a nélkül, hogy szigorűan vett liturgikus jellege lett volna.3 4 Ezeken az agapékon alexandriai Kelemen a citera használatát is megengedi, míg szigorúan tiltja a templomban. (Paedag. II. 4.)

Mindezekből megállapítható az a tény, hogy a hivatalos liturgia énekrendjéhez a karizmatikus eredetű és helyi jellegű népéneklés nem tartozott.

A primitív zsoltározás teljesen monodikus, és szólistára van bízva. Az ének liturgikus közreműködése csupán a népnek egy feleletére van határolva, mely vagy egyszerű felkiáltás a szólistától recitált szakasz végén, vagy egy, többé-kevésbbé gyakran visszatérő skematikus felelet némi dallammal. A melódia, a zsidó és keresztény hagyományos melódiáktól feltételezhetően, nagyon egyszerűA

A hamarosan kitört üldözések miatt az apostolok és az első keresztények Jeruzsálemből menekülni kényszerültek és Palesztina más városaiba vitték magukkal az evangéliumot. Bementek a zsinagógákba,

1 V. ö. Cabrol : Monum. Eccl. Liturg. I. : Les origines liturgiques. Paris. 1906. 326. 1. — Tondelli : Le odi di Salomone. Roma. 1914. 87. I.

2 Cabrol : Dizionario d’Arch. e di Liturgia, a himnusz szónál.

3 Lásd az I. sz. alatt.

4 P. Wagner: Origine del Canto Liturgico. Siena. 1910. 5. stb. 1. — Gastouè : Les orig, du chant romain. Paris. 42. 1.

11*