Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Hermann Egyed: Százéves katolikus magyar bibliafordítási kísérletek
146 HERMANN EGYED kardoskodott egészen határozottan az eredeti források alapján készítendő űj fordítás mellett. Hozzája csatlakozott a váci káptalani helynök is. Sokkal egységesebb volt a felfogás a jegyzetek dolgában. Csak hárman indítványozták, hogy a sürgető szükség miatt jegyzetek nélkül kell kiadni, a többi mind jegyzetes kiadást kívánt, sőt Rudnay azt tartotta, hogyha a munkát több ember között szétosztják, még az «ismeretlen mecénás» által adományozott 400 példányhoz is lehetne pótlólag jegyzeteket készíteni.1 Fischer érsek a Káldi-biblia átjavításához munkatársat keresett és ezt megtalálta az expaulinus Verseghy Ferencben, akivel valamikor együtt tanult az egri szemináriumban.1 2 Verseghy már 1819 márc. 19. előtt benyújtotta Fischernek a bibliajavításról szóló elveit. Elkeseredett ellensége volt a nyelvújításnak, amelyet protestáns munkának tartott és ezért csak helyesírási javításokat javasolt.3 Nem kell engedni, hogy a katolikusok bibliája a «calvinitás, reformált, azaz deformált és romlott magyarságnak akár régi, akár mostani hibáival megkorcsíttasson, mintha nekünk a Reformátusok oskolájába kellene járnunk Magyarul tanulni» — írja 1819 dec 20-án jóbarátjának, Horváth János veszprémi kanonoknak.4 A munka azonban nem indul meg. Híre jő, hogy kilencesztendős széküresedés után végre ismét prímást kap az ország. Fischer érzi, hogy nem ő lesz. Igen «ultramontán» híre van a bécsi udvarnál. Ez láthatólag elkeseríti az öreg érseket, de még inkább az, hogy a király nem tartja eléggé bőkezűnek5 Mindinkább tartja magát a hír, hogy az erdélyi püspök, Rudnay fog a magyar hierarchia élére kerülni. Fischer azt tanácsolja tehát Széchenyinek, hogy el kell halasztani az új Szentírás dolgát is addig, amíg az új prímás meg nem lesz, az majd nagyobb tekintéllyel tudja a dolgot irányítani. 1819 júl. 12-én azután meg is jön Rudnay kinevezése. Bár a közvélemény még nem tudott róla, Fischer tudta azt is, hogy nemzeti zsinat is van készülőben, hiszen ő volt az, ki Somogy Lipót szombathelyi, Kurbély György veszprémi és Vurum József, akkor még székesfehérvári püspökkel együtt kérte a királytól, hogy az általános erkölcsi romlás megszűntetésére engedjemeg nemzeti zsinat összehívását.6 Közelfekvő volt tehát a gondolat, hogy a Biblia fontos kérdése is a zsinatra maradjon. Széchenyi még nagy érdeklődéssel figyelte a nemzeti zsinat elő1 U. ott, Fischer 1818 dec. 8-án kelt levelének melléklete. 2 Horváth, i. h., 101. köv. 1. 3 Széchenyi It., Fischer levele, 1819, márc. 19. 4 Horváth, i. h., 109. köv. 1. V. ö. Madarász Flóris : Időszaki sajtónk történetéhez : Békefi Emlékkönyv, Budapest, Steph., 1912. 413. köv. 11. 6 Gillemot, i. h., 58. köv. 11. 6 Géfin Gyula : A szombathelyi egyházmegye története, Szombathely, 1929. I. k., 316.1. V. ö. Gillemot, i. h., 62.1. ; Horváth, 103.1.
