Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Eckhart Ferenc: A püspöki székek és a káptalani javadalmak betöltése a kiegyezéstől az összeomlásig
A PÜSPÖKI SZÉKEK ÉS A KÁPTALANI JAVADALMAK BETÖLTÉSE 11 A magyar kormány tehát nem emelt kifogást az előzetes tudakozódás, hanem csak annak írásbeli formája ellen, jóllehet érezte, hogy a kinevezés előtti megállapodás érzékenyen befolyásolja a király szabad elhatározási jogát. A külügyminisztérium erre megküldte a püspöki kinevezések áttekintését, amelyből kiderült, hogy 1867-től 1900-ig minden esetben írásbeli megkeresés érkezett a kultuszminisztertől oda és a külügyminiszter írásban fordult a nunciushoz a hozzájárulás végett. «Azt, hogy, mint Exellentiád megjegyzi, nyomai vannak az ottani levéltárakban annak, hogy a magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter uraknak a szentszék véleményét a püspökjelöltekről közvetlenül a bécsi nuncius adta tudtára, úgy lehet magyarázni, hogy a magyar királyi kormány olykor az illető javaslat előterjesztése előtt bizonyára közvetlenül és bizalmasan fordult a nunciushoz azzal a kérdéssel, vájjon a kinevezendő személy a kúriának kedves-e.»1 A felvilágosítások után a magyar kultuszminiszter örömmel állapította meg Goluchovszky külügyminiszterhez intézett levelében, hogy a külügyminisztérium felvilágosításai eloszlatták aggodalmait. A kinevezést megelőző írásbeli eljárás érintette volna a főkegyúri jogot, az adatokból azonban az tűnik ki, hogy a külügyminisztert mindig a legfelsőbb elhatározás után kérték fel arra, hogy azt közölje a nuncius- sal. Ez ellen neki sincs kifogása. Ennélfogva a jövőben az eljárás a következő lesz : «0 Felsége legfelsőbb elhatározásának a vallás- és közoktatási miniszter által történt kieszközlése után a legfelsőbb elhatározás közöltetik ... a külügyminisztériummal a bécsi nunciussal való további eljárás céljából, a legfelsőbb elhatározásnak közhírrététele azon időpontra hagyatván, amikor a külügyminiszter válasza ide már beérkezett».1 2 Visszaállt tehát a csak rövid időre megszakított praxis, amely az 1858 március 12-i császári rendeletén alapult. Ennek másolatát a kultuszminiszter most kérte és meg is kapta. Emellett azonban megmaradt továbbra is az a szokás, hogy a magyar kultuszminiszter javaslatának beterjesztése előtt a bécsi nunciussal beszélte meg a jelöltek személyét, hogy ne merülhessen fel kifogás az elhatározás megtörténte után. Sőt e tárgyalások folyamán kölcsönös engedményeket kértek egymástól a tárgyaló felek. így volt ez 1904-ben, mikor a pécsi, a szepesi és a beszterbányai püspöki székek betöltéséről volt szó. A kultuszminiszter, azt kívánta a nunciustól, hogy szerezze meg a szentszék hozzájárulását ahhoz, hogy a pécsi püspökséget Várady Árpáddal, a szepesit Párvy Sándorral, a besztercebányait pedig Radnay Farkassal töltsék be. Ennek fejében hajlandó a magyar kormány hozzájárulni ahhoz, hogy Fischer-Colbrie Ágost a kassai és gróf Batthyány Vilmos a nyitrai püspök mellé neveztessék ki koad- jutorul öröklési joggal. A kultuszminiszter ugyanis tudta, hogy Várady személyével szemben kifogások fognak felmerülni. Á külügyminiszter bizalmas utasítása értelmében gróf Szécsen vatikáni nagykövet Merry del Val államtitkárral tárgyalt e kérdésben, aki határozottan visszautasította Várady jelöltségét a beérkezett rossz információk alapján (1904 márc. 8.). A kultuszminiszter azonban nem akart tágítani és mint egy a 1 A levélváltás 1903 máj. 25., jún. 15. és júl. 25. kelettel. U. o. F. 26., 31. cs. 2 A kultuszmin. 1903 aug. 24. levele. U. o.
