Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Aistleitner József: Rasz Samra
RASZ SAMRA 101 lum szöveg egyik részének sumer szóit nem akkád nyelvre fordítja, hanem egy eddig még eléggé nem ismert agglutináló nyelvre, amely valószínűen a Meszopotámia északnyugati részén ezidőtájt használatos mitanni nyelvvel azonos. Ezt a nyelvet az ú. n. hurri nyelvcsoporthoz szokás számítani, amely ekkor Előázsiában eléggé nagy területen volt használatos. Említésével és nyelvével a Kis-Ázsia belsejéből származó boghazkőji ékiratos táblákon találkozunk, hatását a Tigristől keletre talált kerkuki és nuzi-i táblák akkád nyelvezetén lehet megfigyelni1 és valószínű, hogy az ószövetségből (pl. Deut. 2, 12, 22 ; Gén. 14, 6; 36, 20 stb.) Edom és Palesztina őslakói gyanánt ismert hóriták is idetartoznak. E nyelv visszaállítása terén ez a szótári szöveg fontos szerepet tölt be.1 2 De már kezdettől fogva legfontosabbnak látszottak a nagyobb- számú, ismeretlen ékírással megírt szövegek. Virolleaud már 1929-ben3 az alkalmazott jelek kisebb számából — ő ekkor 27 jelről tudott — arra következtetett, hogy alfabetikus írással áll szemben. A szókat általában függőleges vonal választja el egymástól. Mivel a szókép átlag kevés jelből van összetéve, Virolleaud valószínűnek tartotta, hogy az írás, ügy mint a régi sémi eredetű írások általában, a magánhangzókat nem jelzi. Az ismertetés végén Virolleaud az addig talált szövegeket másolatban is hozta. A jelek megfejtése elsősorban H. Bauer hallei tanárnak érdeme. Entzifferung der Keilschrifttafeln von Ras Schamra c. művében (Halle, 1930) abból a feltevésből indul ki, hogy a szövegeknek nyugatsémi a nyelve és konszonantikus, alfabetikus írás az írása. Mivel a nyugatsémi nyelvekben az elő- és utóragokban csak bizonyos meghatározott mássalhangzók szerepelhetnek és mivel csak nagyon kis számban vannak olyan szók, amelyek csak egy mássalhangzót tartalmaznak, azért Bauer különválasztani igyekezett azokat a jeleket, amelyek elő-, illetve utóragoknak látszottak valamint azokat is, amelyek egybetűs szóban szerepelnek. Megállapította, hogy eme sorozatokban közösen csak w, k és m szerepelhet és kikereste azt a három ékiratos jelet, amely a megfelelő jelsorozatokban közösen szerepel. A három mássalhangzóból kettő (m és k) a nyugatsémiben gyakori (mik), «király» szóban fordul elő ; az utóbbi szónak 3-ik mássalhangzóját (l) pedig az említett csákányok közül négynél a csoport elején álló jellel azonosította, mivel a csákányokon szereplő szövegeket dedikációknak fogta fel s másrészt a sémi nyelvekben az / előragnak -nak, -nek a jelentése. A megfelelő három jelből álló csoport a szövegekben csakugyan többször elő is fordult, ezért a szóbanforgó három jel értékét megállapítottnak vette. 1 Némethy László: Hurri hatások a nuzi okmányok nyelvében. Pécs, 1934. (Bölcsészetdoktori értekezés.) 2 V. ö. Thureau—Dangin értekezését a Syriában. (1931. 234—266.) 3 Syria, 1929. 305.
