Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Kühár Flóris: A mai vallástörténet fő irányai és módszerei (II.)
ALAPVETŐ HITTAN 261 hitnek Isten-adta, belénk öntött bizonyossága (habitus infusus). Szent Tamás maga az analysis fideiben még nem látott problémát ; szerinte a hihetőség forrása az isteni kinyilatkoztatás : «veritas prima se habet in fide et ut medium et ut obiectum». Aprólékos és fáradságos munkával gyűjtötte össze Albert Lange : «Die Wege der Glaubensbegründung bei den Scholastikern des 14. Jahrhunderts» (Aschendorf : Münster, é. n.) c. munkájában a hanyatló skolasztika képviselőinek felfogását a hitbizonyosságra vonatkozólag, mely a logiko-intellektuális iránytól egészen a tiszta voluntarista álláspontig minden változatot tartalmaz. Sok még név szerint is alig ismert szerző nézetét állapítja meg és rendszerezi, kimutatván nézetüket a kinyilatkoztatás lehetőségéről és szükségességéről a hitaktus létrejöttében, továbbá a hitbizonyossághoz szükséges tényezőkről és a hihetőségi motívumokról. Engelbert Krebs : «Wesen und Werden des Glaubens», (Braun : Karlsruhe, 1926.) Rövid, 26 lapos értekezés, mely népszerű, de tudományos alapon álló analysis fideit ad. Szorosan a vatikáni zsinatra támaszkodva a hit helyes fogalmát, természetfölöttiségét, észszerűségét, létrejöttét, a tudásnak és az életnek a hithez való viszonyát ismerteti oly módon, mely alkalmas a félreértések, előítéletek, kétségek és bizonytalanságok eloszlatása mellett az igaz katolikus hit iránti szeretet és nagyrabecsülés ápolására. A hitelemzés kérdésével cikkekben foglalkoztak : Fidelis Schwen- dinger: «Die Lösung des Problems der analysis fidei» (Theologie und Glaube 1932, 26 sk.) ; Anton Straub: «De analysi fidei» (Zeitschrift für kath. Theologie 1925, 450 sk.) ; Florian Schlagenhaufer : «Die Glaubensgewissheit und ihre Begründung in der Neuscholastik» (u. ott 1932, 313 sk, 530 sk). A hagyományos apologetika művelői úgyszólván kizárólag katolikus teológusok köréből kerülnek ki. Pedig a hagyományos apologetika katolikus megteremtőjével egyidejűleg, szintén 1819-ben a Schleiermacher iskolájához tartozó protestáns Heinrich Sack bonni tanár a protestáns apologetika céljául ugyanazt tűzte ki, mint Drey és módszerét is ugyanabban jelölte meg : a bölcselet és történet két pillérére támaszkodva egyrészt a pogánysággal szemben a kinyilatkoztatás történeti tényét védelembe venni, másrészt a nyilatkoztatás meghamisítóival szemen annak tisztaságát biztosítani. Mi az oka annak, hogy a protestáns apologetika ma más úton jár, mint a katolikus ; sőt, hogy a katolikus apologetikának a legtöbb problémát a protestáns teológia nyújtja még azon a területen is, ahol tulajdonképpen együtt kellene haladnunk, mint pl. a kinyilatkoztatás történeti tényének és a vallás lényegének igazolásában. Erre a kérdésre a protestáns Alfred Adam adja meg a legjobb felvilágosítást «Die Aufgabe der Apologetik» (Dörffling und Franke : Leipzig, 1931) c. munkájában. Adam elutasít minden olyan apologetikai célkitűzést, mely a teológia alapvető tudományává tenné azt. Elveti Schleiermacher apologetikáját, mely a kereszténységben nem az igazságot és a szükségességet akarja bizonyítani, hanem abban csak a jám
