Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Takács Ince: A Duns Skót János körül fellendülő irodalom
MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNELEM 375 egységes képbe foglalnia és egészen új megvilágításba helyeznie a nagy Báthory István szerepét az európai politikában. Nem kevésbbé tanulságosak a mű egyháztörténelmi vonatkozású részei sem, bár természetszerűleg inkább az ausztriai tartományokat illetően, mert Alsóausztriá- ban Rudolfnak sikerült a protestantizmust megtörnie, míg hazánkban a katolicizmus még államhatalmi támogatással sem gondolhat ebben az időben erőteljesebb ellenakcióra a protestantizmussal szemben. Helyes, hogy főbb eredményeit németnyelvű kivonatban is közli. Dr. Vanyó Tihamér Aladár: Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona országainak egyházmegyéiről (1600—1850). Pannonhalma, 1933. 4°, XXXII+ 456 1. (Olaszországi Magyar Oklevéltár. Közrebocsátja a Római Magyar Történeti Intézet. II. sz. A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával.) Vanyó szerencsésebb helyzetben volt, mint Kárpáthy-Kravjánszky, bár a teljes anyagközlésben — úgy látszik — az ő kezét is megkötötte a kegyetlen szükség. Ő sem tudja az összes jelentéseket eredetiben közölni, az eddig már megjelentekre pedig csak utal. Mégis mivel aránylag jóval kevesebb anyaggal dolgozik, ő legalább bőséges kivonatokat, néha pedig az eredeti aktákat is tudja hozni. Ezért nem is szorul arra, hogy a bevezető tanulmányban teljes feldolgozást adjon, hanem egyetlen szempont kiemelésére : a trienti zsinat határozatainak hazánkban történt végrehajtására szorítkozhatik. Szerző teljesen tisztában van a veszedelemmel, amit egy ilyen egyoldalú forrásból származó gyűjtemény kritikátlan felhasználása jelenthet és ezért nagyon helyesen maga is leméri azt a határt, amelyen belül maradva ezek a rendkívül értékes jelentések optikai csalódást nem okozhatnak. Az említett szempontot pedig nemcsak végigvezeti, hanem a fogyatékos külföldi anyag egybevetésével a magyar püspöki kar tevékenységét a jelentések megírásában az általános európai képbe is iparkodik beleállítani. Azonban nézetünk szerint néha kissé túlszigorú ítélkezésében. így pl. a püspökök kötelezettsége kérdésében, hogy egyházmegyéiket két évenként végigvizitálják, nem lehet a magyar mam- mut egyházmegyéket a külföldiekkel, főkép olaszországiakkal, egy kalap alá venni, márpedig a szent zsinat ezt a határozatot bizonyára normális kiterjedésű egyházmegyékre értette. Nálunk igen sok egyházmegyében egyszerűen fizikai képtelenség volt a végrehajtása. Ezt a Kúrián is belátták. (V. ö. a nyitrai püspöknek adott feleletet 1823-ban, 172. 1.) Feltűnő, hogy a Szentszék a benyújtott jelentésekre — nem is olyan ritkán — két, sőt néha több év múlva adja csak meg a feleletet. A legfeltűnőbb Lonovics esete 1841-ben. Lonovics akkor a vegyesházasságok ügyében személyesen tartózkodott Rómában (v. ö. Várady Árpád, Lonovics József római küldetése, Budapest, 1924). Jelentését személyesen adta be márc. 29-én és bár május 24-ig az örök városban volt, mégis csak 1848-ban kapott feleletet rá ! Egyébként szinte felesleges is hangsúlyozni, hogy a Vanyó által nyújtott anyag az igazi, belső egyháztörténet szempontjából milyen elsőrendű fontosságú. Munkája sokáig kimeríthetetlen kincsesbánya ma-
