Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Radó Polikárp: A zsoltárkönyv a tökéletes élet útmutatója a szentatyák szerint
A ZSOLTÁRKÖNYV A TÖKÉLETES ÉLET ÚTMUTATÓJA 157 36, 7). A kapzsiság ellen az ember szeme elé állítja ezt : «Kincseket gyűjt és nem tudja, kinek gyűjtötte» (Zs. 38, 7). Sok példát lehetne még gyűjteni arra nézve, milyen hasznosak a zsoltárok az ösztönök és rossz hajlamok ellen való harcban. Még nagyobb a hasznuk az aszkézis pozitív útján járóknak, mert segítenek a lelki ember épülésében, tökéletesítésében. A kér. ókor erről is mélyen meg volt győződve. «Mi más a zsoltár, mint az erények hangszere, melyen a Szentlélek verőjével a tiszteletreméltó próféta játszik s a földön az égi dallam édességét visszhangoztatja», mondja Sz. Ambrus.1 Ugyancsak ő más hasonlattal a lelkek testgyakorló iskolájának (Gymnasion), az erények stadionjának nevezi a zsoltárok könyvét (communis animarum gymnasium, quoddam stadium virtutum), — mert ahogy az ókori gymnasionban testi ügyességet, úgy ebben lelki fölkészültséget, tökéletességet nyerhet az ember.2 Amint N. Sz. Vazul fejtegeti, a zsoltárok könyve «a jó tanításoknak kincstára, mely mindenkinek odanyújtja azt, ami neki hasznos... Mert midőn a Szentlélek látta, hogy az emberi nemet alig lehet az erényre vezetni, s az élvezetre való hajlandóságunk miatt megvetjük az egyenes utat — a harmónia gyönyörűségébe olvasztotta a jótanítást, hogy a hallott dolgok kellemes és édes voltával együtt öntudatlanul is felfogjuk a szavaknak hasznosságát».3 Ennek igazságáról hamar meg lehet győződni. íme, hogyan tanítanak e dalok istenfélelemre, hányszor hangoztatják azt : «Boldog az az ember, ki féli az Urat» (Zs. 11, 1 ; 127, 1) vagy «szúrd át testemet félelmeddel, mert félek (büntető) ítéleteidtől» (Zs. 118, 120). Hogyan vezetnek Isten imádására : «Imádjon az egész föld és hárfán játsszon neked» (Zs. 65, 4). «Jöjjetek, imádva boruljunk le előtte» (Zs. 94, 6). Mint vezetnek minket a reményre, hogy ne bízzunk másban, mint az Úrban : «Boldog, kinek Jákob Istene a segítője és reménységét az Urba, az ő Istenébe veti» (Zs. 145, 5). Alázatosságra nevelnek : «Ha gonoszságainkra ügyelsz, Uram, ki állhat meg előtted?» (Zs. 129, 3). Intenek a szelídségre : «A szelídeknek örökségül adod a földet, a béke teljét fogják élvezni» (Zs. 36, 11). Bűnbánatra ösztökélnek: «Boldogok, kiknek megbocsátották bűneiket, kiknek elfödettek vétkeik» (Zs. 31, 1). Igazságosságra buzdítanak, hogy elmondhassák rólunk : «Szereted az igazságossá1 Enarr. in Ps. 1. P. L. 14, 969. 2 I. h. 967. 3 Horn. in Ps. 1. P. 0. 29, 212.
