Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Radó Polikárp: A zsoltárkönyv a tökéletes élet útmutatója a szentatyák szerint
156 RADÓ POLIKÁRP Az aszkézis negatív útján : a testi ember legyőzésében segítenek. «A történelem oktat, a törvény tanít, a jövendölés hirdet... : a Zsoltárok könyvében mindenki számára haladás, az emberi egészségnek mintegy orvossága található. Bárki olvassa, megkapja itt sajátos szenvedélyének különlegesen gyógyító ellenszerét», mondja Sz. Ambrus.1 Hogy a zsoltározás orvosság, arról a keresztény ókor általánosan meg volt győződve. De az orvosság csak akkor hathatós, ha élünk vele. Ezért figyelmeztette hallgatóit egy 4—5. szd.-i ismeretlen hitszónok : Hogyha «hallván az éneket, cselekedeteinkkel vele ellentétbe jutunk, akkor ez az orvosság ítéletünkre válik és a gonosz lélek dühe hatalmasabbá lesz». Viszont ha élünk ez orvossággal : «Semmi sem állítja úgy talpra a lelket és nem ad neki szárnyakat, misem szabadít meg jobban a földtől s oldoz fel a test bilincseiből, mint a zsoltár».1 2 Ha élünk az orvossággal, lelki békét ád, amint ezt N.Sz. Vazul fejtegette : «A zsoltár a lelkeknek nyugodalma, a béke bírója, lecsendesíti a zavargó, hullámzó gondolatokat. ... A zsoltár az ördögöket megfutamítja, az angyalok segítségét megszerzi, fegyver az éjjel félelmei közt, megpihenés a nappal fáradalmaiban».3 A keresztény ókor annyira bízott a zsoltárok orvosló erejében, hogy azt tartotta róla, még a kőszívűeket is meg tudja indítani. «Miként a sziklafal visszahangozza a zsoltáréneket : ép úgy, mikor a zsoltárt éneklik, meglágyulnak a sziklaszívek is. Látjuk, hogyan sírnak a kőkemény lelkek, hajolnak meg az irgalmatlanok».4 A zsoltárok az aszkézis negatív útján rengeteg gondolatot, ösztönzést adnak. Megmondják, hogy az anyagi javakkal szemben milyen álláspontot foglaljunk el : «Ha gazdagságban bővelkedtek, ne kössétek hozzá szíveteket» (Zs. 61, 11). «Jaj az erejükben bizakodóknak, kik nagy gazdagságukkal dicsekszenek» (Zs. 48,7). Ne törekedjünk hiú dicsőségre : «Dicsősége nem száll le utána (a sírba) (Zs. 48, 18). «Az ember napjai olyanok, mint a fű, virágzik, mint a (hervatag) mezei virág» (Zs. 102, 15). A hatalmat ne becsüljük semmire : «Láttam az istentelent szerfölött hatalmasan, sudáran, mint a Libanon cédrusát, mikor visszatértem — már nem volt ottan» (Zs. 36, 35 k.). Int, hogy kerüljük az irigységet : «Ne irigyeld azt, ki szerencsés az ő útján, az igazságtalan embert» (Zs. 1 Enarr. in Ps. 1. P. L. 14, 967. 2 Ps. Chrysostomus, Protheoria, P. 0. 55, 537. 3 Horn. in Ps. 1. P. G. 29, 211. 4 Ambros. Enarr. in Ps. 1. P. L. 14, 969.
