Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Artner Edgár: A római katakombakutatás mai állása
SZEMLE: Ószövetségi Szentírástudomány. Enchiridion Bibliáim. Documenta sacram Scripturam spectantia. Auctoritate pontificiae commissions de re Biblica edita. Romae, 1927. (Libr. Vatie.) — Nélkülözhetetlen könyvecske azok számára, akik a Szentírással foglalkoznak. Benne a pápai bibliai bizottság összegyűjtötte a Szentírást érintő főbb documentumokat és egyházi megnyilatkozásokat a legrégibb időtől kezdve napjainkig. A gyűjteményt a nevezett bizottság autentikusnak mondotta ki. A documentumok eredeti teológiai értéke a hivatalos gyűjteménybe való felvételük által nem változott. A documentumok általában egyházi tekintélytől származnak. Egy-kettőnek eredete és tekintélye vitatható ugyan, de mivel tiszteletreméltó régisége ajánlja, mégis felvették őket a gyűjteménybe. Ilyen pl. a Canon Muratorianum és a Decretum Gelasianum. Kimaradtak a gyűjteményből a Szentírásnak gyakorlati felhasználását szabályozó rendeletek, továbbá a szentírási nyelvekről, az apokrifusokról stb. szóló döntvények. Az okmányok összeállítása ugyanis kifejezetten abból a célból történt, hogy belőlük a Szentírás isteni eredete, megbízhatósága és tekintélye könnyebben megismerhető legyen. A hosszabb documentumok közül a gyűjtemény csak a Lamentabili decretumot közli a maga teljességében, a többieknél csak a vonatkozó részeket. Az okmányokat időrendi tárgymutató (index chronologicus) vezeti be. Első helyen áll a Canon Muratorianum. A többi okmány a pápák sorrendjében következik egymásután, kezdve Liberius pápától (Conc. Laodicenum, kb. 360-ban) egészen XI. Piusig. Az utolsó okmány a pápai bibi. bizottságnak 1927 febr. 16-án kelt ama határozata, mely a szentírástudomány- ban elnyerendő laureáról szól. Az okmányok közt találunk részletes és egyetemes zsinati határozatokat, pápai leveleket, decretumokat, körleveleket, responsumokat, hitvallásokat, kongregációs döntéseket és végül helyet kapott köztük a pápai bibliai bizottság és a bibliai intézet tanulmányi és vizsgálati rendje is. A gyűjtemény használhatóságát a gondos tárgy- és névmutató csak emeli. A dolog természetéből folyik, hogy az Enchiridionnak időközönkint egy újabb bővített kiadása válik szükségessé. Megjelenése óta máris újabb bibliai bizottsági döntések láttak napvilágot. A Szentírásról szóló irodalom egynéhány jó bevezető művel (introduction) is gazdagodott az újabb időben. Azzal a régi módszerrel szemben, mely az üdvösség történetére (historia sacra) fektette a fősúlyt
