Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Artner Edgár: A római katakombakutatás mai állása
62 ARTNER EDGÁR nunk.1 Ezzel szemben csekély vigasz, hogy az építkezésekkel el nem pusztított részeken a modern kutatás immár az új módszerrel sokkal megbízhatóbb eredményeket produkálhat és az így feltárt és tanulmányozott részek tudományos szempontból helyesebb megvilágításba helyezik az ókeresztény epigrafika, művészettörténet, néprajz stb. egyes pontjait, mint a régiek nem ritkán rendszertelen ásatásai. A fő különbség abban rejlik, hogy míg a régiek a katakombákban talált elmozdítható tárgyakat múzeumokba gyűjtötték (pl. a feliratokat kor és tartalom szerint csoportosítva, miként az a vatikáni, lateráni s más enemű gyűjteményekben látható), addig a mai régiségtani módszer mindent úgy iparkodik visszaállítani és fenntartani, amint az a feltáráskor találtatott. Hosszas volna ennek a módszernek keresztülvitelét ismertetni : célszerűsége a régivel szemben nyilvánvaló. Régiek alatt azonban már nem annyira a múlt századi régészeket kell érteni, hanem inkább 17. és 18. századi elődeiket, akik annyira mentek, hogy a szebb freskókat a vakolattal együtt akarván leemelni, legtöbbször elpusztították azokat.1 2 A baj többnyire a kutatók érdeklődésének egyoldalúságából eredt. Míg pl. a reneszánsz korában csak a művészileg szépet keresték és értékelték, addig a katakombák legtöbbször gyatra, de teológiailag fontos ábrázolásait s feliratait elhanyagolták.3 A hitvitázók később ezekre vetették magukat s azért állították össze hitigazságok szerint csoportosítva a feliratokat. De Rossi korában az érdeklődés már többfelé irányult, de viszont nem tudták még a leleteket a helyszínén mindig úgy konzerválni, mint manapság és ezért az értékesebb emlékeket a további romlástól akarták megóvni a védettebb gyűjteményekbe való szállítás által. A lelőhelyet azonban e kutatók már iparkodtak minél pontosabban megjelölni, miben újabban a fényképezés nagy segítségükre szolgált. Ma már ott tartunk, hogy a keresztény régésznek minden irányban tekintettel kell lennie a hittudományon kívül a történeti, nyelvészeti s egyéb tudományszakok igényeire is, aminek különös az enemű 1 Ilyen főleg a Via Salariák gazdag katakombavidéke és csakhamar ez lesz a sorsa a régi Via Latina környékének is. 2 Különösen Boldetti «conservatore dei sacri cimiteri» rongált sokat. Fabretti, Marangoni és Bottari ennek a kornak képviselői. 3 Azonban épp e körülmény részben szerencsésnek mondható, mert az elpusztult emlékek így nagyobbrészt a művészettörténet részére jelentettek kárt (inkább díszítő vagy adiaforikus elemek, géniuszok, puttók stb. voltak), mint a keresztény archeológiára.
