Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Tóth Tihamér: Mit kell a papnak tudni az átöröklésről?
MIT KELL TUDNIA A PAPNAK AZ ÁTÖRÖKLÉSRŐL ? 349 jobb vagy rosszabb lehet aszerint, amint a nagyszülőké jobb volt vagy rosszabb. Az anya bizonyítványa sokkal inkáb kiüt a leányéban, mint az apáé a fiúéban. Megemlítésre méltó Otmar v. Verschuer kutatása is, aki több mint száz ikertestvéren tanulmányozta az átöröklés törvényeit. Egy bécsi kutató pedig, Karplus, kimutatta, hogy még az agyvelő barázdái is öröklődnek. Ami nem is lehet ezek után különös : mert ha egész szervezetünkön ott van az átöröklés bélyege, nem gondolható, hogy épp a központi idegrendszerünk lesz kivétel. Az átöröklés törvényeinek ismeretében akadunk tudományos magyarázatára annak a régi tapasztalati ténynek is, hogy közeli rokonok házasságából sokkal könnyebben erednek terhelt utódok, mint idegenekéből. A magyarázatot erre a recesszív (lappangó) átöröklési anyag azonossága adja meg. A rokon egyénekben tovább származó «Erbstrom», átöröklési alap, ugyanaz. Ha tehát azonos, kedvezőtlen, recesszív vonásokkal terhelt két rokon házasságában találkoznak az azonos terheltségi vonások, sokkal könnyebben válnak ezek utódjaikban dominánsokká. Az átöröklés törvényeinek mai ismerete alapján a külső vonások összképe, az úgynevezett phaenotypus, egészen másodrendű kérdéssé vált a genotypus mellett, vagyis amellett a láthatatlan benső hajlamosság mellett, amely az átöröklést tulajdonkép eldönti, amellett a rejtett mélységeken végigömlő titokzatos patak mellett, amely nemzedékről-nemze- dékre folyik végig. Ez a családok igazi «ősi kincse», amelyet elrontani, megfertőzni s eltékozolni lehet, kijavítani s kitisztítani azonban nem könnyen. A phaenotypuson könnyen változtathat a külső élet- körülmény, környezet s nevelés, a genotypuson annál nehezebben. A genotypusnak phaenotypikus szerzett tulajdonságok által történő direkt tartós befolyásolására és megváltoztatására — amit idiokinesisnek hívnak — az átörökléstan eddig nem tudott példát kimutatni. Lehetséges azonban a genotypus feljavítása kereszteződés által. B) És itt nem állhatom meg, hogy — ha csak egész röviden is — rá ne mutassak arra az erős érvre, amit az átöröklés törvényének ismerete a darwinizmus ellen szolgáltat. Az átöröklés törvényei összedön- tötték a darwinizmus egyik legerősebb oszlopát. Darwin ugyanis a «Fajok eredetéről» szóló könyvében (Athenaeum, 1925. Mikes fordítása : 1. III. fej. 68. 1.) szóról-szóra ezt írja: «Ennek a küzdelemnek (t. i. a létért való küzdelemnek) tulajdonítható, hogy a változások, bármely csekélyek és bármely okból támadnak is, ha bármely csekély mérvben előnyére válnak valamely faj egyéneinek... rendszerint át fognak öröklődni az utódokra is .. . Ezt az elvet, melynél fogva minden csekély változás, ha hasznos, fennmarad, természetes kiválasztásnak neveztem». Világos tehát, hogy Darwin szerint a természetes kiválogatódás határozza meg a változások öröklődését, és hogy ha valamely változás hasznos a létért való küzdelemben, az Darwin szerint rendszerint öröklődik, bármilyen természetű legyen is. Ez a rendszernek egyik alaposzlopa. Már pedig ma már világos, bogy ez a tétel egyáltalán nem áll meg ; mert a szerzett sajátságok, vagyis az egyéni élet folyamán kifej
