Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Tóth Tihamér: Mit kell a papnak tudni az átöröklésről?
344 TÓTH TIHAMÉR alapvető ezen a téren, hogy néhány gondolatban szükséges lesz munkálkodását bemutatni. AJ Mendel 1822-ben született Morvaországban s 1843-ban lépett be az ágostonrendi szerzetbe. Egyszerű parasztszülők gyermeke volt. Ősei közül többen kertészkedéssel foglalkoztak és érdekes, hogy saját magán is igazolódott az átöröklés ereje : innen magyarázható nagy szeretete a természet, főleg a virágok iránt. Mendel alapvető kísérleteit Brünnben végezte, ahol az ágostonrendi háznak volt priorja. Nagy előszeretettel forgatta az akkori biológiai és származástani műveket. Darwin műveit is aprólékosan tanulmányozta, de nagy hibákat is vett észre Darwin elméletében és ezeket akarta kijavítani örökléstani kutatásaival. Sajnos, abban az időben az egész tudományos felfogás Darwinnak kedvezett, űgyhogy Mendel kutatásai és irodalmi működése korántsem jutottak megérdemelt elismeréshez, mert a származáselmélet és örökléstan között már akkor mutatkozó ellenmondások háttérbe szorították a kísérleti eredményeket és a legnagyobb kutatók is inkább hajlottak Darwin gondolata felé. Mendel művét hamarosan befedte a feledés pora. Sőt mintha ő maga is megingott volna saját megállapításainak hitelében. Csak halála után 16 évvel (f 1884) kezdik nevét és elméletét fölfedezni ; de a mai kutatások annál teljesebb elégtételt szolgáltattak az átöröklés eme legelső tudományos kutatójának. Érdekes találkozása a történelmi dátumoknak, hogy mind az átöröklési, mind pedig az eugenikai kutatás szinte ugyanegy időben indult meg, anélkül, hogy annak két vezére egymásról tudott volna. Galton első munkáját az eugenikáról 1864-ben tette közzé a «Macmillan Magazine»-ben, míg az ugyanolyan korú Mendel egy évvel később, 1865-ben közölte a brünni természetkutatók egyesületének évkönyvében alapvető tanulmányát : «Versuche über Pflanzen-Hybriden». Mindketten egy évben születtek (1822-ben), de Galton 27 évvel élte túl Mendelt. B) Miben állott Mendel működése? Kezdetben csak arra szorítkozott, hogy a brünni kolostor udvarán díszvirágokon színváltozatokat érjen el s ezért ő maga mesterségesen porozta be egyik virágot a másikkal. Feltűnt neki az az érdekes szabályosság, hogy valahányszor ugyanazokat a fajokat termékenyítette meg, mindig ugyanoly kereszteződések, felemásak, hibridek jöttek létre. Innen vette fontos tanulmánya is a címét : «Versuche über Pflanzen-Hybriden». a) Nyolc év alatt 10.000-nél több kísérletet végzett. Kiválasztott kétfajta borsót; az egyik magastermetű, a másik alacsony volt. A kettőt keresztezte egymással, a törpét beporozta a magasnak virágporával s az így nyert magot elvetette. Vájjon milyenné lett az első új generáció? Közepes növésűvé, — gondolná a laikus ember. Pedig nem ! Hanem az első keresztezésből valamennyi magas lett, tehát az első hibrid-ivadék csakis az egyik szülőnek, mégpedig a magasnak a jellegét mutatta. Mendel ezt az érvényesülő jelleget elnevezte «domináns» tulajdonságnak. De hogy a másik tulajdonság, az alacsony jelleg sem veszett el végkép,
