Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Eckhart Ferenc: A királyi kegyúri jog gyakorlása a forradalomtól a kiegyezésig
322 ECKHART FERENC d) A koadjutorok kinevezésének kérdése. A concordatum megkötése után is maradt vitás ügy a Szentszék és a bécsi udvar között. Ez a koadjutorok kinevezésének kérdése volt. Az uralkodó gyakorolta jogok, amelyeket Ferenc József, mint mondotta, őseitől örökölt, az apostoli király kegyúri jogai magukban foglalják-e azt a jogot is, hogy megokolt esetben koadjutort nevezhet ki? Vili. Bonifác pápa a koadjutorok kinevezését a pápának rezerválta. A trienti zsinat határozata szerint is koadjutort cum iure succedendi csak a pápa nevezhet ki sürgős szükség esetében, ha ebből nyilvánvaló haszon várható és pedig alapos vizsgálat után. Az illetőnek persze azokkal a tulajdonságokkal kell bírnia, amelyeket püspöktől is megkívánnak.1 Mivel a koadjutor kinevezésével a pápa előre gondoskodik a püspöki szék betöltéséről, ez a pápai jog, ott, ahol az uralkodónak meg volt a püspökök nominatiójának a joga, ennek a jognak a korlátozását jelentette volna. Ilyen esetekben a koadjutorok kinevezése alkalmából megegyezés volt szükséges a Szentszék és a nominatio jogát gyakorló uralkodó között.1 2 A Szentszék állandóan ezt az álláspontot foglalta el. így, mikor II. Miksa bajor király 1852-ben az 1817. évi concordatum IX. cikkére hivatkozva, a bambergi érsek mellé a Szentszék megkérdezése nélkül koadjutort nevezett ki cum iure succedendi, a müncheni nuncius tiltakozott ez ellen. A concordatum idézett cikke, amelynek értelmében a bajor királyt a nominatio joga illeti meg, a bíboros államtitkár szerint csak a sedisvacantia esetére vonatkozik, nem pedig oly esetekre, mikor az üresedés még nem következett be. Ily koadjutor kinevezéséhez megegyezés szükséges a Szentatya és a bajor király között. A király egyedül nem nevezhet ki koadjutort, de ezt a Szentatya sem szándékozik tenni. Mivel a kinevezett személyét Rómában nem tartották alkalmasnak, a pápa nem volt rávehető arra, hogy beleegyezését adja utólag és a király kénytelen volt a már kiszolgáltatott kinevezési decre- tumot visszavenni.3 Máskép végződött egy évvel előbb Ferenc József egy hasonló kinevezése. Miután a forradalom leverése után az Egyházban végzett «purificatiós» intézkedések során az erdélyi katonai kormányzó úgy találta, hogy a 84 éves és a nemzeti mozgalommal rokonszenvező Kovács Miklós erdélyi püspöknek a hatalmat ki kell venni a kezéből, Ferenc József gr. Thun kultuszminiszter előterjesztésére dr. Haynald Lajost, a prímási iroda igazgatóját nevezte ki koadjutorrá cum iure succedendi a Szentszék megkérdezése nélkül. A kultuszminiszter a kinevezés megtörténte után épúgy megküldte a praesentatiós iratot a külügyminiszternek, amint ez a püspöki kinevezések után szokott megtörténni. Mikor a pápa ezt a római osztrák követtől átvette, nem az ellen emelt kifogást, hogy Ferenc József koadjutort nevezett ki, hanem csak azt jegyezte meg, hogy az erdélyi püspöktől még nem kapta meg a kérvényt, amelyben 1 Sess. XXV. de ref. c. 7. 2 Sägmüller, Lehrbuch des Kirchenrechts I. (3. kiad.) 462. 1. 3 Scharnagl i. m. 251. s köv. 1.
