Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Kühár Flóris: A mai vallástörténet fő irányai és módszerei (II.)
280 HALAMKA GYULA misekönyv collectáit vette vizsgálat alá és két főtípust különböztet meg. Az egyik az imádságnak legegyszerűbb formája : kérés előadása imperatívusszal (Da nobis, Adesto, Concede, Exaudi... Absolve), konjunkti- vusszal (Proficiat quaesumus . .. Augeatur . . ., Conferat ...), vagy egy főnévvel (Auxilium... Gratiam... Ecclesiae...) bevezetve. Ez a régebbi forma ; a nagyböjti orációk majdnem kivétel nélkül ilyenek. A második típus már művészibb formájú, és megszólítással kezdődik, amelyhez a kérés indokolása kapcsolódik, pl. Deus qui hodierna die corda fidelium... ; Deus, qui culpa offenderis ... stb. Végigmenve a Missalén, ki tudja mutatni, hogy minden ilyen oráció újabb (legfeljebb 4., 5. sz.) eredetű. Ez uralkodik általában a szentekről szóló misékben és az újabb miseszövegekben. O.Casela «Beiträgezu römischen Orationem c. értekezésében a pünkösd utáni 9. vasárnap orációját elemzi, amelyben mysteriumtanának egyik bizonyságát és legcsattanósabb kifejezését látja : Concede nobis quaesumus Domine haec digne frequentare mysteria, quia quoties huius hostiae commemoratio celebratur, opus nostrae redemptionis exercetur. Itt élesen megkülönböztethető a mysterium két eleme : a külső, rituális, érzékelhető actus, actio, celebratio és a belső, természetfölötti, érzékelhetetlen elem, az effectus. Ez az utóbbi nem egyszerűen a kegyelemben való részesülés, hanem a külső actio láthatatlan ellenképe ; mindaz ugyanis, ami itt külsőleg érzékelhetően, szimbolikusan megjelenik, láthatatlanul, pneumatikusan bár, de valóság, ami azután kegyelmi módon hatékony is. M. Andrieu « Quelques remarques sur le classement des Sacra- mentaires» c. tanulmányában Hans Hohlwein bírálatával (Jahrb.f. L. X. n. 388) szemben részletesebben kifejti álláspontját a Gelasianum és Gre- gorianum viszonyára vonatkozólag. Baumstarkkal (Missale Romanum, 1929) ellentétben kitart az általában elfogadott vélemény mellett, hogy a Gelasianum római eredetű. A Gelasianum 8. századi kódexeinek sorrendje szerinte : Gellone (770—780), Angouléme (800 körül), St. Gallen (813 u.), és azt mutatják, hogy a Gelasianumnak a vatikáni kódexben fennmaradt típusa egyre több elemet vett át a Gregorianumnak Padoue- típusából és hogy miután Nagy Károly a Hadrián pápától neki küldött Gregorianumot (Hadrianum) kötelezővé tette, a gelasianumi elemek fokozatosan egészen háttérbe szorultak. Ennek a fejlődésnek fázisait mutatják a Fuldense (10. sz.) és a Rossianum I., II. (mindkettő all. századból). A végső csapást azután megadta a Missale Romanum megjelenése, amelyben már csak a Hadrianum él tovább. A. Dőld beuroni bencés «Eine alte Bußliturgie aus Codex Vaticanus latinus 1339» c. értekezésében a fönt jelzett 10. századbeli kódexben található nyilvános bűnbánati szertartást ismerteti. Ebben három rész különböztethető meg: 1. Ordo poenitentiae. «Cum venerit penitens ad confitendum, dicat sacerdos intra se hanc orationem» : erre zsoltárokkal fölváltva21 oráció következik, melyek végén ez áll: Tunc interroga eum de peccatis. Et post confessionem da ei consilium quantum debeat ieiu- nare et quomodo possit peccata sua redimere. 2. Item ad missam. A második rész a bűnbánati mise, amelyben a szentlecke Szent Jakab apostol
