Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Szabó Vendel: A szent officium döntéseinek értékelése
A SZENT OFFICIUM DÖNTÉSEINEK ÉRTÉKELÉSE 241 nem fog habozni és kinyilvánítja, hogy azok a helyek képletes és átvitt értelemben értendők.»1 Az 1616-i kongregációi döntés egyáltalában nem képezett akadályt, hogy a katolikus tudósok és csillagászok a heliocentrikus rendszer bizonyítékai után kutassanak. Mint hipotézis nem volt veszedelmes. Az apodiktikus bizonyítás érdeme Newton nevéhez fűződik, — 1687 — aki a naprendszer és a világegyetem nehézkedési törvényének felfedezésével megvetette a szilárd alapot, hogy a heliocentrikus rendszer, amit Kopernikus mint hipotézist felállított, Kepler a bolygók mozgási törvényeivel továbbépített, végre mint tudományosan bebizonyított igazság foglalja el helyét a csillagászatban. Önként következett ebből Galilei állításának veszélytelenné válása és a Szentírás kérdéses helyeinek átvitt értelemben való magyarázása és még mielőtt az illetékes tekintély formailag is megszüntette volna a tiltó határozatot, a praxisban már régen érvényét veszítette. Praesumptio cessit veritati. Az elmondottakból megítélhetjük, hogy a Galilei-ügy egyáltalában nem szégyenfolt, amely a szent Officium működésére árnyat vetne. A veszélyesség relatív értékű, amely ma van, holnap nincs a körülmények és bizonyítékok szerint. Ami 1616-ban a bizonyítékok hiányában még veszedelmes volt, 1687-ben a megtalált bizonyítékok erejében veszélytelenné vált. Még csak azt sem lehet állítani, hogy a kongregáció formaliter tévedett, hiszen döntésében a cél a veszélyesség megállapítása volt, ami akkor tényleg fennállt. A meggondolatlanság vádja egyedül Galileit érheti, akinek látnia kellett volna bizonyítékai elégtelenségét. És azokat, akik a szent Officium döntéseinek értékét és jellegét nem ismerve a tudomány és haladás szabadságának ürügye alatt akarnak gáncsot vetni működésének. Szabó Vendel. 1 Franzelin, De Tradit, cor. V. n. 1. Theologia. 16
