Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Eckhart Ferenc: A királyi kegyúri jog gyakorlása Mária Terézia korától 1848-ig
A KIRÁLYI KEGYÚRI JOG GYAKORLÁSA MÁRIA TERÉZIA KORÁTÓL 227 a kanonokok és más magasabb egyházi méltóságok kinevezésénél inkább a szolgálati évekre, mint a személyek tekintélyére, kiterjedt ismereteire és képességeire néznek s ennek folytán az összes magasabb egyházi hivatalokat megrokkant («decrepitus»), tehetetlen emberekkel töltötték be, a magasabb klérusnak a befolyása és tekintélye is annyira csökkent, hogy most már semmi jelentősége sincs».1 A másik elv, amely már a 19. század első éveiben állandósult, az volt, hogy a megüresedett káptalani helyek betöltése fokozatos elő- lépés (gradualis promotio) útján ment végbe, vagyis úgy, hogy ha a káptalani méltóságok sorrendjében üresedés támadt, az összes alacsonyabb rangúak előléptek és csak a legutolsó megüresedett helyre, vagy helyekre vonatkozólag tett a püspök hármas javaslatot.1 2 Ennek a megtartásán is a kormányszékek őrködtek legszigorúbban3 és még ezeket is ellenőrizte e tekintetben az államtanács.4 A rangsor a legfőbb méltóságokban a következő volt : prépost, lector, cantor és custos kanonok stb. A rangsornak ez a figyelembevétele addig megy, hogy még olyat is kinevez a király és részesít a fokozatos előlépés előnyeiben, akiről a hatóságok tudják, hogy szélütött.5 A graduális promotiótól csak akkor tértek el, ha az előlépésre feljogosított, ki a rangsorban következett volna, lemondott az előlépésről. Ilyenkor az utána következőt nevezték ki, illetőleg, ha többen mondtak le az előlépésről, lementek a legelsőig, aki nem mondott le.6 Idegen kanonoknak megüresedett kanonoki állásra való kinevezése mindig nehézségekbe ütközött s inkább csak a nagypréposti méltóság betöltésénél fordult elő.7 Mikor a váci káptalannál megüresedik az őrkanonok és az utána következő székesegyházi főesperesnek a helye, a káptalan, amely a püspöki szék hosszabb üresedése alatt (1816—1823) a javaslattétel jogával élt, a gradualis promotiót ajánlotta. A helytartó- tanács is egyetértett vele, de közben folyamodott a kancelláriához a besztercebányai lector, aki húsz év előtt a váci káptalanhoz tartozott s öreg korára újból visszavágyott Vácra, ha alacsonyabb helyre is. A kancellária, amint az ily esetben történni szokott, a kérvény ügyében megkérdezte a helytartótanácsot, amely nem pártfogolta a kérést, mert a gradualis promotio megakadályozása idegen kanonok kinevezésével sok érdemes és részben gyengén dotált embert több éven át gátolna körülményei megjavításában és nem helyeselhető olvasókanonoknak más káptalan őrkanonokává való kinevezése «a rossz példa miatt». A kancellária azonban mégis a folyamodó Molnár Ferenc mellett foglalt állást, mert az csak klimatikus változás okából akar átkerülni szülőhelyére, amint már előfordult, hogy egy kalocsai kanonok az ottani mocsaras vidékről Nagyváradra, és pedig a metropoliai cathedralis archidiaconatusból egy 1 József nádor iratai. II. 525. 2St. R. 1800:312, 1805:1041, 1240, 1820:7982. 3 1790: 2915, 1832:7460. 4St. R. 1832:7460. 6St. R. 1820:8059, 1821:1349. 6St. R. 1832:7003. 7 St. R. 1821 : 902. 15*
