Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Eckhart Ferenc: A királyi kegyúri jog gyakorlása Mária Terézia korától 1848-ig
nyozásának jogát, azonban ezeknek is tudomásul kellett venni a fenti megszorítást. Ezeket is felszólították, hogy igazolják erre vonatkozó jogaikat. A terv az volt, hogy a felesleges számú praebendák birtokosait áthelyezik más káptalanoknál megüresedő stallumokba.1 A tilalom annyira ment, hogy előlépés sem volt a káptalanokban oly módon, hogy az utolsó praebendák bevonattak volna, hanem a megüresedett praebendák intercalaris jövedelmeit úgy kellett beszedni, amint azok megürültek.2 Csak egyetlen esetben, a zenggi püspöknek nézték el a királyi kegyúri jog megszegését, aki három megüresedett praebendát promotióval töltött be, mert elődei is emberemlékezet óta a betöltés jogát gyakorolták. A püspök coadjutorának kérésére azért hunytak szemet, mert «az agg püspök már nem tudta, hogy mit csinál».3 Az erdélyi püspöknek részleges jogai voltak a káptalani stallumok betöltésére. A gyulafehérvári káptalannál III. Károly király prépost- ságot és 3 kanonokságot alapított, de csak 2 praebenda adományozását tartotta fenn magának, a 4. praebenda adományozását kifejezetten a püspöknek engedte át. Az 5., 6., 7. és 8. praebendát püspökök alapították, de ezek közül a 6-iknál nem tartották fenn maguknak a betöltés jogát. Ezt tehát a király gyakorolta. Mindezt Mária Terézia elismerte és megerősítette és minden egyes kanonoknak a kamara pénztárából még 200—200 fl-ot utalt ki.4 Később is elismeri a király, hogy őt az erdélyi káptalannál csak á prépost, a lector és a cantor állásának betöltése illeti meg, míg a custos és a káptalan alacsonyabb rangú tagjainak kinevezése a püspökre tartozik.5 A II. József utasításainak végrehajtására vonatkozó javaslattal 1790 februárjában készült el a magyar-erdélyi kancellária, de addig József már visszavonta intézkedéseit. A kancellár, gr. Pálffy nem tartotta a politikai helyzetet alkalmasnak a tervek megvalósítására és a kanonokok áthelyezését egyik káptalanból a másikba csak abban az esetben ajánlotta, ha valamely káptalannál egyszerre több állás volna üresedésben. A királyi elhatározás szerint a számfeletti kanonokok áthelyezése csak oly esetben történjék meg más káptalanokba, ahol több stallum van üresedésben, ha a püspök feltétlenül kívánja a betöltést. 1790-ben csak négy számfeletti zágrábi kanonok áthelyezése következett be Szombathelyre.6 Néhány hét múlva azonban, bizonyára a magyar politikai viszonyok hatása alatt rendelte el a király, hogy az összes javadalmak, bármelyik káptalanhoz is tartoztak és esetleg a vallásalaphoz csatoltat- tak, május 1-től kezdve újra visszaadandók az illető káptalannak és a püspökök tegyenek most már előterjesztést az üres stallumok betöltésére.7 4St. R. 1787:308. 0. Ltár. Kané. 1787:915. 2St. R. 1787:3438. 3St. R. 1789:2491. 4St. R. 1787:5206. 5St. R. 1813:3796, 1814: 1239. eSt. R. 1790: 502. 7St. R. 1790: 1156. A KIRÁYLI KEGYÚRI JOG GYAKORLÁSA MÁRIA TERÉZIA KORÁTÓL 225 Theologia. 15
