Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Eckhart Ferenc: A királyi kegyúri jog gyakorlása Mária Terézia korától 1848-ig
216 ECKHART FERENC törvények ellenére kénytelen legyen a kegyúri jogból eredő ügyekben az új «egyházi oeconomatus» utasításait követni. Ámbár az államtanácsosok többsége hajlandó lett volna a kancellár kifogásait figyelembe venni és Magyarországot, «amely zavaros törvényeivel gátolná a jószándék megvalósítását az örökös tartományokban», az új bizottság alól kivenni, József megmaradt elhatározása mellett. Ennek értelmében ezt az új tanácsadó testületet «egyházi bizottságnak» (geistliche Commission) keresztelték el. Tagjai magyar kancelláriai tanácsosok is voltak és a magyar királyi kegyúri jogok tekintetében is tanácsadó testületté vált.1 II. József alatt ez a bizottság ügykörébe vonta az osztrák püspöki székek betöltésére irányuló javaslatok mellett a magyarokat is. Javaslatainak alapja ugyan rendesen a magyar kancellária hármas jelölése volt. A javaslatról azután az államtanács tagjai mondtak véleményt s ezt követte az uralkodó elhatározása, azaz a főpap kinevezése.2 így történt ez akkor is, mikor 1787-ben az egyesített magyar-erdélyi kancellária a kalocsai érsekségen kívül öt magyar püspökség betöltésére tett előterjesztést. A «geistliche Komission» persze nem mindig helyeselte a kancellária javaslatait s így került a fenti tömeges kinevezés alkalmával a zágrábi püspöki székbe Verhovac kanonok pusztán a bizottság véleménye alapján.3 Mikor II. József halála előtt magyarországi intézkedéseit visszavonta, megszűnt a bizottság befolyása is a magyar püspöki székek betöltésére.4 Ezóta a magyar udvari kancellária javaslatai közvetlenül az az államtanács elé kerültek véleményezés és azután az uralkodó elé döntés végett. Gyakran azonban a döntés az államtanács meghallgatása nélkül történt meg. Körülbelül 1805 óta azonban állandó szokás volt, hogy a kancellária javaslatáról az államtanács nyilvánította véleményét. Ilyen javaslatot a kormányhatóságok persze csak akkor terjeszthettek elő, ha a király felszólította őket annak megtételére. Ez a felszólítás ritkán történt meg akkor, amikor a király tudomásul vette a káptalan bejelentését főpapjának elhúnytáról, hanem gyakran csak évek múlva. A kinevezés joga nem volt időbelileg sehogy sem megkötve. Minthogy sedis vacantia idejében a jövedelmek a koronát illették meg, főleg pénzügyi okokból hagyta a király üresen a főpapi székeket. Már Mária Terézia 1757-től 1761-ig, majd 1765-től 1776-ig, tehát tíz évig betöltetlenül hagyta a prímási széket. Míg ez esetekben politikai okok játszhattak közre, Ferenc a francia háborúk idejében bizonyosan pénzügyi szempontok hatása alatt egész rendszert csinált a főpapi székek be nem töltéséből. 4St. R. 1782: 2006. 2St. R. 1782: 3514. V. 1787: 2790. Az 1780—1820 közötti adatok egy részét Hans Voltelini, mint a Staatsarchiv tisztviselője használta fel egy 1892-ben írt memorandumában. «Die Ernennung der Bischöfe in Österreich u. Ungarn». (Bécsi áll. levéltár. Kurr. Act. 64/92. Ezeket az ő szíves engedelmével használom fel.) 3St. R. 1787:3370. 4St. R. 1790: 1120.
