Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Aistleitner József : Az ószövetségi életfogalom. III.
206 AISTLEITNER JÓZSEF lást kell alkalmaznunk. Igaz ugyan, hogy a héber történelmi hagyomány tud halottak csodás feltámasztásáról, — pl. Illés és Elizeus ismeretes csodatételeiről — de itt fontos annak megfigyelése, hogy a Királyok könyve szerint nem Jáhve szerepel, mint a halottak feltámasztója, hanem a fentnevezett próféták, igaz, hogy azon a címen, mivel Isten emberei voltak. Nem valószínű tehát, hogy az Istenre mint éltetőre vonatkozó felfogás a halottfeltámasztási csodák hatása alatt alakult volna ki. Ellenben helyesen mutat reá Seeger1 egy közös vonásra, amelyet a régi Kelet népeinek imái feltüntetnek. A többnyire nyilvános használatra szánt imádságok a köznek hangulatát, igényeit és kéréseit akarják lehetőleg hatásos formában kifejezésre juttatni, azért a kérőnek sivár, elhagyatott helyzetét a Keleten egyébként is kedvelt legélénkebb színekben ecsetelik s az egyéni vagy közös bajt a legnagyobb szerencsétlenséghez, a halálhoz hasonlítják. Ezek a sötét színek azután a leghatásosabb hátteret adják a meghallgatott igaznak forró hálája számára. Isten hű szolgája in excessu mentis ügy örvendez a megszabadulásnak, mintha a halál torkából menekült volna meg. Ez a beállítás azután a vonatkozó imák egy részének bizonyos stereotip jelleget kölcsönöz, amint ez nyilvános használatra készült énekes- és imakönyvnél nem is lehet máskép. Aistleitner József. 1 Die Triebkräfte 28—29.
