Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Radó Polikárp: A zsoltárkönyv a tökéletes élet útmutatója a szentatyák szerint
LITUROIKA 169 helyek, liturgikus edények és ruhák, s a szent idők kerülnek tárgyalásra. A második kötet tartalmazza a speciális részt, ahol a szentmiséről, a hét szentségről, a szentelményekről és végül a zsolozsmáról van szó. Richard. Stopper: Katholische Liturgik. Münster, 1931. 5. és 6. kiad. VIII +314 o. Az új kiadás címéből, minthogy kb. 50 oldallal gyarapodott, elmaradt e megszorítás : Grundriss. A könyv a szerző egyetemi előadásainak vezérfonala, de igen alkalmas arra is, hogy művelt világiak közelebbről megismerjék belőle a liturgát. A szorosan vett rubricisztikát mellőzi, a történeti anyagot pedig a liturgia mélyebb, dogmatikus megértésével dolgozza fel, szoros kapcsolatba hozva Jézus Krisztussal, a főpappal és az Egyházzal, mint a Corpus Christi mysticummal. E szempont érvényesítésére új fejezeteket is iktatott be, több részt pedig gyökeresen átdolgozott, de mégsem azzal a következetességgel és kidombo- rítással, amely kielégíthetné a misztériumelméletnek a szerző szerint «extrém» képviselőit. Az anyag beosztása egyszerűbb, gyakorlatiasabb lett. A liturgi- kának, a liturgia mivoltának és kifejezési eszközeinek tárgyalása után szól a liturgikus helyekről, időről, a liturgikus imádságokról, a szentmiséről, szentségekről és a legfőbb szentelményekről. Előadásában rövidségre törekszik, hangja tárgyilagos és mindvégig előkelő. A könyvben 8 táblán 16 templom képét közli, de nyugodtan el is hagyhatta volna. Johannes Brinktrine: 1. Die heilige Messe in ihrem Werden und Wesen. Paderborn, 1931.288 o. — 2. Das römische Brevier. 1932.141 o. — A szerző a padernborni szeminárium szubrégense s neve jól ismert a liturgikus irodalomban. Sok kisebb liturgiatörténeti tanulmánya jelent meg különböző folyóiratokban, most pedig főiskolai előadásait adja e két gyors egymásutánban megjelent munkájában. Az első munka címe azonban többet mond, mint amennyit a szerző nyújt. Ő ugyanis nem annyira a belső, szerves kifejlődést mutatja meg, mint inkább a mai szertartásokat szem előtt tartva, azoknak próbál sokszor eredeti — s mint maga elismeri, nem egyszer csak föltételes értékű — magyarázatot adni. Nem rendszeresen és egyenletesen dolgozza föl az anyagot ; sokszor jelentős részeket mellőz, kutatási eredményeket figyelmen kívül hagy, máskor pedig hosszasan tárgyal egyes részleteket, főképpen amelyekről már írt ; pl. a Gloria, Credo, epikléziskérdés, Miatyánk, békecsók stb. A könyvhöz két excursust is csatol : az egyik 44 kódex összehasonlítása alapján tárgyalja a kánonban előforduló keresztvetéseket, a másik a misétől különválasztott áldoztatással és a missa praesanctificatorum- mal foglalkozik. A könyv jogosultságát a szerző azzal indokolja, hogy sok helyen önálló szempontot nyújt a szertartások magyarázatához. Ezek között van csakugyan sok elmeinditó és használható is, de vannak olyanok is, amelyek aránylag kevés adatra támaszkodnak és nem egyeztethetők össze komoly liturgikus szempontokkal. így indokolatlannak látszik a konszekrációs résznek (kánon) kiterjesztése egyik oldalon a secretára, másikon a paxig. A szerző különben a kánonnak koncentrikus fölépítését ki akarja terjeszteni az egész szentmisére is s eszerint a prae- fatiónak megfelelne a Pater noster, az előmisének a communio utáni rész stb. A másik, breviáriumról szóló munka az előbbi kiegészítése. Meg
