Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Radó Polikárp: A zsoltárkönyv a tökéletes élet útmutatója a szentatyák szerint
166 OETTER GYÖRGY usum» (Roma, 1928) című műve is, mely tételeit tisztán apologetikus módszerrel bizonyítja. — Josef Ranft : «Die Stellung der Lehre von der ■Kirche im dogmatischen System» (Kirsch: Aschaffenburg, 1927) című ■műve elsősorban dogmatikus irányú, de különösen első részét, mely az Egyházra vonatkozó tanítás történetét ismerteti, az apologeta is jól használhatja. — A C. Lattey S. J. kiadásában megjelent hétkötetes -«The Church». Papers from the Summer School of Catholic Studies held in Cambridge (Cambridge, 1928), többek által az Egyházról tartott -világnézeti előadások gyűjteménye. — Sidonie Hirtevent : «L’Unité de l’Église du Christ» (Bonne Press : Paris, 1930) című munkája az Egyház egységére vonatkozó tanítást regisztrálja új problémák fölvetése nélkül. — Georg Wunderte : «Zur Biologie des christlichen Lebens» (Pfeiffer: München, 1927) c. monográfiájában az Egyház «kifejlődésének» és «megmerevedésének» törvényét tárgyalja. Az organikus fejlődés, melyet isteni tekintély irányít, erősíti az Egyházat. A fejlődés szükségességét és minőségét az egyházi tanítással illusztrálja. A mű második, erősen negatív-polemikus részében bizonyítja, hogy ez a fejlődés nem vezet szükségképpen az Egyház megmerevedéséhez. Peter Lippert S. J. : «Die Kirche Christi» (Herder : Freiburg, 1931) c. művében a modem művelt embert tartja szem előtt s az Egyház lényegét és tulajdonságait akarja pszichológiai alapon hozzájuk közelebb hozni. Könyve három részre oszlik : 1. az Egyház, mint gondolkodásunk és érzelmeink tárgya ; az emberek különféle állásfoglalása egykor és most ; 2. az Egyház keletkezése és lényege, mint tudományos szemlélődés tárgya ; 3. az Egyház legmélyebb titkai, mint a vallásos hit tárgya. Nem foglalkozik megnevezett ellenfelekkel, mégis lépten-nyomon megfigyelhetjük, hogy a polemikus formát elkerülve pozitív tanításával hogyan felel olyan problémákra, amelyeket ellenfeleink — megzavarni akarván az Egyházról szóló tanítás harmóniáját — lépten-nyomon fölvetnek. Legfőbb értéke, hogy nyugodt fogalmazásban foglalkozik olyan nehézségekkel is, amelyeket még a szaktudomány sem vett alaposabban szemügyre. Az újabbkori protestáns támadásokkal szemben, melyek az ősegyház jogi szervezete ellen irányulnak, jó szolgálatot tesz Wilhelm Koester S. J. könyve : «Die Idee der Kirche beim Apostel Paulus in ihren Grundlinien dargestellt». (Aschendorf : Münster, 1928.) Az Egyház isteni küldetését, keletkezését, joghatóságát állítja elénk főbb vonásokban Szent Pál apostol tanítása szerint. Az Egyház, mint Krisztus teste, nemcsak hithirdető és tanító szerepet tölt be, hanem életéből új igazságokat is felismer, új életet és új ajándékokat közvetít. Leírja Krisztusnak, az Egyház fejének belső éltető tevékenységét, a tagok beiktatását Krisztus misztikus testébe és az Egyház nagy egységét. Ennek a szép katolikus munkának protestáns ellenképét adja Julius Wegemann : «Die Stellung des Apostels Paulus neben den Zwölf in den ersten zwei Jahrhunderten» (Töpelmann : Giessen, 1927) címen. A «kritikailag megtisztított» Szentfrás tanúsága szerint az Irenaeust megelőző időben Pál mellett a 12 apostol igen háttérbe szorult és Pált kell az Egyház megalapítójának tekinteni. Krisztus szeretetszövetséget
