Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Radó Polikárp: A zsoltárkönyv a tökéletes élet útmutatója a szentatyák szerint
ALAPVETŐ HITTAN 163 elméleti alapját tárgyalja. A tárgyalás zöme Scheler metafizikai és fenomenológiai vallás-elméleteinek és a kettő viszonyának ismertetése. Ezt követőleg kritika tárgyává teszi az elméletet és megállapítja, hogy Schelernek a metafizikai ismerettől különböző természetes, sajátos vallásos Isten-ismerését el kell vetni, mert ilyen nincs. A vallás a metafizikán alapul. Ezt tartja a katolikus apologetika. Hermann Dieckmann: «De revelatione Christiana» (Herder : Freiburg, 1930.) Az azóta már elhunyt (1928 okt. 15) szerzőnek 1925-ben De Ecclesia megjelent munkáját teljes apologetikává egészíti ki ez a kötet, melyet A. Merk S. J. rendezett sajtó alá. A teológiára, továbbá az apologetikára vonatkozó és az apologetikát közvetlenül érintő vallástudományi alapvető kérdések letárgyalása után az első részben (De revelatione) a kinyilatkoztatás lehetőségét és megismerhetőségét, a második részben (De Jesu Christo legato divino) a Jézus isteni küldetésére, különösen Messiás-voltára vonatkozó érveket (miracula in Jesum, in lesu, a Jesu patrata), a csodát és a jövendölést tárgyalja. Nagyon értékesek azok az egyes fejezeteket bevezető jegyzetek, amelyekben a vonatkozó irodalom szokásos felsorolása mellett sok esetben az irodalom rövid, találó jellemzését is adja és összefoglalóan tájékoztat a tárgyalás alá kerülő kérdés azon körülményeiről, amelyek a megértését nagyban elősegítik, pl. a kinyilatkoztatás megismerhetőségét (242 sk.), Jézus messiási öntudatát (519 sk.), a feltámadást (627 sk.) megelőző bevezetések. Egyébként a modern kérdések mindenütt megtárgyaltatnak. Kapistran Romeis OFM. : «Die göttliche Offenbarung und ihr Mittler». (Fulda, 1930.) Rövid filozófiai bevezetésben a kinyilatkoztatás szükségességét és megismerhetőségét tárgyalja, majd a második részben a kinyilatkoztatás tényét bizonyítja. Ki kell emelni, hogy a szokottnál jobban kihasználja a zsidó nép Messiás-várását, általában a messiási eszmét. Ugyancsak jól kihasználja a föltámadt Krisztus jelenéseit, az első keresztények életét, az ősegyház karizmatikus ajándékait és az ókeresztény apologéták iratait. A Jézus életére vonatkozó irodalom kimagaslóan legjobb terméke az elmúlt legutóbbi évek folyamán A. Mayenberg 3 kötetes nagy munkája : «Leben Jesu Werk» (Räber: Luzern, 1922—1930). Nem szaktudósok számára készült, hanem minél több művelt embert szeretne Krisztushoz vezetni. Lényegében nagystílű története és kritikája a Jézusról vallott nem katolikus felfogásoknak. Mestere az előadásnak. Foglalkozik H. St. Chamberlain, Frenssen, Hebbel, Heinz, Horneffer, Ibsen, Keyserling, Pestalozzi, v. d. Planitz, Rousseau, Tolstoj, Goethe stb. nézeteivel. Az I. kötet bevezetésként általános képet ad a Jézus élete kérdésének jelentőségéről. Azután a régebbi idők doketista elhomályosító, a gnózis idegen elemeket belevivő és Jézust teljesen kiirtani törekvő irányzatok Jézus képmását adja. Bemutatja, hogy az Egyházon belül milyen harcba került szembeszállni azokkal a törekvésekkel, amelyek a Jézus-képből vagy az isteni, vagy az emberi vonásokat akarták kifejteni. Nagy melegséggel beszél Aqunói Szent Tamás Krisztus-képéről. A II. kötet az újítókkal (Luther, Kálvin stb.), Jansennel, Baius-szal foglalkozik és a modern filozófiában (deizmus, racionalizmus, Rousseau) 11*
