Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Meszlényi Antal: Az érsek-prímási méltóság betöltése 1837-39
AZ ÉRSEK-PRIMÁSI MÉLTÓSÁG BETÖLTÉSE 135 diktálta neki tollba : «e földön misem volna reám nézve kívánatosabb, vajha ernyedetlen buzgalmam által e kitűnő polcon bizonyíthatnám be, mennyire szívemen fekszik Felséged legmagasabb bizalmát teljes mértékben kiérdemelhetni. Nem szabad azonban önmagam előtt titkolnom, hogy hatvannégy évre előrehaladott korom és ingatag egészségem korunknak és ennek az érsekségnek jelen viszonyai között, engem az eredményes működésnek még alapos kilátásától is megfosztanak ; sőt azt a reményemet is meghiúsítják, hogy a folytonos erőmegfeszítést, mely oly kiterjedt érseki tartomány ügyeinek, továbbá számos másnemű és nem kevéssé fontos ügyeknek jól intézett vezetéséhez, valamint végre az esztergomi bazilika tovább építése tekintetéből, a temporáliák rendezését illetőleg elkerülhetetlen szükséges, elbírhassam. A legbuzgóbb igyekezetem mellett is, Felséged legmagasabb akaratát a legnagyobb készséggel teljesíteni, elkerülhetetlenné vált reám nézve azt a magas méltóságot, melyet sem a legmagasabb tetszésre, sem pedig a közvárakozásnak megfelelőleg betölteni nem tudnék, el sem fogadni. S midőn ez érett megfontolás után és mint reményiem, Isten akaratjából fogamzott határozatomat a legmélyebb hódolattal Felséged legmagasabb trónja zsámolyára fektetni legsürgősebb kötelességemnek tartanám, egyúttal arra vagyok bátor Felségedet époly hódolatteljesen felkérni, hogy e kérelmemet elfogadni és engem az egyház és állam szolgálatában töltött 42 éveim után, vigaszomban meghagyni méltóztassék, hogy e veszprémi püspöki megyében, mely engemet szült, nevelt és szeretettel ápolt, azt : mit itt jót megkezdettem és mi jelenleg gyarapodásnak örvend, folytathassam és ne kényteleníttessem ama veszélynek kitéve lenni, hogy a számomra kimért rövid hátralévő időben, alighogy valamit ismét megkezdhessek, de annál kevésbbé bevégezhessek.»1 Kopácsy lemondási szándéka nagy megdöbbenést keltett Bécsben, annál inkább, mert Magyarországon a legritkább esetben szokott megtörténni, hogy valaki húzódozott volna a püspöki, még kevésbbé a hercegprímási méltóság elfogadásától. Ő ezen ritka kivételek közé tartozott. Az állás külső díszét elhomályosította a nagy felelősség érzete s ennek következtében félre akart állni. Lelkiismerete túlságosan érzékeny volt arra, hogy mindjárt első felkínálásra vállalni merte volna a reá várakozó súlyos terhet. 1 u. o. 240 1.
