Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Meszlényi Antal: Az érsek-prímási méltóság betöltése 1837-39
AZ ÉRSEK-PRIMÂSI MÉLTÓSÁG BETÖLTÉSE 133 Ezek után a tünetek után lehangoltan panaszkodott Altieri, hogy csak az Isten a megmondhatója, hogy meddig késik még az űj prímás kinevezése. Miközben egyik hónap a másik után múlik, egyre hanyatlik a hitélet is, csonkán várja a befejezőjét az ismeretes építkezés. De a politikai életben is közelről fenyeget az anarchia. Ha már az előbbi két szempont hidegen hagyja a kormányt, legalább az utóbbinak kellene megindítani, hogy cselekedjék valamit. A jövő évben (1839) össze kell hívni az országgyűlést, s a liberális párt már most űzi demagógiáját, hogy végső erejét megfeszítve, minél nagyobb károkat okozhasson ott a jó ügynek. Ez ellen semmit sem használ, hogy a kormány az országgyűlés elodázásával fenyegetőzik, mert az ellenzék támadó fellépésének végül mégis csak engednie kell. Ez esetben szükségképpen meg kell találnia azt az erős jellemű, bátor, tettrekész és képzett prímást, aki az udvari párt, de főkép a diétán szereplő papság élére áll s a katolikus ellenes liberális párt támadásait visszaveri. Ebben eddig is kivették részüket a magyar püspökök és káptalani követek, de mennyivel eredményesebben küzdhetnek a jövőben, ha meglesz a közös vezérük.1 Ennek megválasztásában a nuncius már csüggedni kezdett s éppen azért arra kérte az államtitkárt, hogy gróf Lützow, a monarchia római követe útján hasson az osztrák kormányra a kérdés mielőbbi elintézése végett. Lambruschini megtette ezt. Átadta hivatalos iratát a követnek, melyben hivatkozva Ferdinánd király mély vallásosságára s mindenható miniszterének, Metternichnek a készségére, a nunciustól felhozott okok alapján arra kérte, hogy most már ne késsen soká az érsek-prímási szék betöltésével.2 E lépésnek végre meglett a rég óhajtott eredménye. Altieri dec. 18-án jelentette az államtitkárnak, hogy a Felség választása Kopdcsy József veszprémi püspökre esett. Ezt az értesülését megerősítette Metternich herceg, aki örvendezve mondta el, hogy Kopácsyban a legméltóbb főpapot érte a királyi kegy. Ezen a nézeten volt a nuncius is. «Biztosíthatom Eminenciádat, —írta — hogy a hosszú késedelemért végre kárpótlást ad az, hogy a prímási szék olyan főpásztort nyert a nevezett praelatusban, aki rendelkezik a tudomány, a bölcseség s a jámborság legkiválóbb követelményeivel. Őt méltán becsülik mindazok, kiknek régóta a szívén fekszik a magyar katolikus egyház ügye, hiszen jól ismerik tekintélyt parancsoló egyéniségét, kemény akaratát, melyek alapján képes1 U. o. No 345. 2 U. o. No 7769. Kelet nélkül, Lambruschini válasza.
