Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Meszlényi Antal: Az érsek-prímási méltóság betöltése 1837-39
130 MESZLÉNY1 ANTAL így tehát nem lehetett alkalma hosszú tapasztalatok megszerzéséhez, de beteges is volt, ami viszont azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy kellő aktivitást sem tud majd kifejteni. De más akadálya is volt e kinevezésnek, ami éppen Metternich első tárgyalásaiból következett. A prímási méltóság ugyanis igen nagy tekintélynek örvendett a nemzet előtt. De — vetette fel a nuncius — hogy tudná ezt a saját személye számára megszerezni és megtartani Schwarzenberg, amikor még semmi kapcsolata nem volt a magyarokkal, nem ismeri nyelvüket, nemzeti sajátságaikat, nagyra értékelt alkotmányukat, ami mind elengedhetetlen kellék a kinevezen- dőnél. Ezek nélkül sohasem tudja megnyerni a nemzet megbecsülését.1 Metternich helyénvalónak találta e kifogásokat s elejtette a fiatal herceget. A józan politika azt diktálta, hogy a kormány, ha még oly kedvetlenül is, de a magyarok közt keresse meg azt a rátermett férfiút, aki Rudnay örökébe lépjen. Hosszas tanakodás után a választás Nádasdy Ferenc váci és Szepesy Ignác pécsi püspök között oszlott meg. Kétségtelen, hogy mindkettő érdemes főpap volt, de az udvarnak mégis csak kedvesebb embere Szepesy. Rá ugyan az erdélyi zsinattal kapcsolatban tapadt egy kis szépséghiba a római kúria előtt, de ezt később feledtette kifogástalan élete s minden dicséretet megérdemlő főpásztori működése. A nuncius is úgy jellemezte, mint akinek közismert a példás élete és a nagy tudása, így hát meg is érdemelné, hogy előnyben részesüljön.2 Nagyvonalúságát legjobban hirdeti az alkotások hosszú sora, amikkel megörökítette nevét mindkét egyházmegyében. Erdélyben hét éves püspöksége alatt évi 10.000 váltó forintot költött csupán a papnevelés céljaira ; Tűr község, melynek lakossága egyetemlegesen tért át a katolikus hitre, 15.000 forintot kapott tőle egyházi és iskolai célokra ; 20.000 forint költséggel újjá építtette a nagy- sinkai plébániát ; a sárfalvai templom céljaira 2000, a gyimesire 3000 s a székesegyház különféle szükségleteire 5000 forintot adományozott. Még duzzadóbb számok jelzik bőkezűségét a vallásért és kultúráért a pécsi egyházmegyében. Kedvenc alkotása volt a jogakadémia, melynek alapját 100.000 forintos adományával vetette meg. Céljaira megvette 30.000 forintért a kincstártól a pálosok házát és templomát, amelyet újabb 75.000 forint költségen átala1 U. o. No 345. 2 U. o.
