Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Meszlényi Antal: Az érsek-prímási méltóság betöltése 1837-39
128 MESZLÉNYI ANTAL Rudnay halála óta alig történt valami s meg vannak győződve, hogy nem is lesz belőle semmi, míg nem kapnak új prímást, mert egyes-egyedül csak ez fog vele törődni, hogy tető alá juthasson, v. Volt egy harmadik komoly indoka is, amit a hitéletből s az egyházkormányzatból merített. Az érsek-prímás hiányát mindkét téren nemcsak az esztergomi főegyházmegye sínylette, hanem az egész ország. Az alkalmas fő hiánya miatt veszélyeztetve volt a püspöki kar egységének az ereje, méltóságának a fénye, amelyet elsősorban ő tett oly díszessé és tekintélyessé. A józan és üdvös elvek ugyancsak az ő személyén keresztül jutottak a nagyobb megbecsüléshez éppen azon kivételes tisztelet és engedelmesség által, amely neki, mint a magyar egyház fejének kijárt. A kinevezésnek annál nagyobb fontossága volt, mivel az egyház akkori válságos idején Magyarországot sem kímélték az ellentétes áramlatok, noha ezeknek még nem sikerült a püspöki karban követőkre találni.1 Metternich nem zárkozhatott el a nuncius érveinek meggyőző ereje elől, melyek éle a kormány elevenébe vágott. Azzal próbálta eljárását igazolni, hogy a legnagyobb nehézséget az okozza, mivel nem lehet alkalmas egyént találni, aki ezt az állást méltóképpen s az uralkodó teljes megelégedésére tudná betölteni. Szerinte a mindenkori hercegprímásnak nemcsak az egyházi ügyek vitelében kell kitűnnie, hanem az államiakban is biztonsággal kell forgolódnia. A kormány reá van utalva, főképpen az országgyűlések idején, mikor személyisége bizonyos tekintetben, még a nádorénál is fontosabb éppen különleges egyházi méltósága s a nemzet előtt meglevő tekintélye miatt. Sorra vette ezután a magyar főpapokat s mindegyikben talált olyan kivetnivalót, ami a kinevezésüket nem javasolta. Altieri erre megjegyezte, hogy ha igaza van Metter- nichnek, a kérdést ez esetben sem szabad elvetni, hanem az ismert derék püspökök közül a legjobbikát kell kiválasztani, mert az még sohasem fordult elő, hogy alkalmas egyén ne akadt volna s kizártnak tartotta, hogy éppen Rudnai halálát követő öt esztendő lett volna oly szegény, amely ne tudott volna felmutatni kiváló tehetségű főpapokat. Az államkancellár fenntartotta előbbi kijelentéseit s a vitának azzal akart véget vetni, hogy sokkal jobb lenne, ha a prímási szék továbbra is üresen maradna, mintsem olyannal betölteni, aki a politikai és kormányzati ügyekhez nem ért, mert a jártasságot éppen korának az igényei követelik meg a legszigorúbb 1 u. o.
