Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)

Aistleitner József : Az ószövetségi életfogalom. II.

AZ ÓSZÖVETSÉGI « ÉLET » -FOGALOM

117

annak betelt a napjainak a száma (Ex. 23, 29), az megéri annak az ígéretnek a beteljesedését, amelyről a zsoltárban olvasunk : Jóllakatom őt a napok számával (91, 16). A babiloni irodalom is tud az élettel való jóllakásról : balätu istenibb1 (élettel telt be),1 baíáta lusbi (vajha élettel telnék be).2

Akiket Isten jóval korábban szólít ki az élők sorából, azok napjaik jelében távoznak. Erről beszél a beteg Ezekiás : Napjaim felében kell távoznom az alvilág kapuihoz ! (Is. 38, 106.) A 102. zsoltárban pedig (24—25.) ezeket olvassuk :

Megtörte (t. i. Isten) erőmet az úton,

Megrövidítette napjaimat ;

Mondom : Istenem,

Ne vigyj el napjaim felében !

Hisz éveid nemzedékről nemzedékre (terjednek).

Ugyanazzal a gondolattal találkozunk Jer. 17, 11-ben :

Mint a fogolymadár, amely kikölt olyast, amit nem tojott, Olyan az, aki igaztalan vagyont szerez ;

Napjai felében ott kell hagynia,

S úgy áll ott a végén, mint a bolond.

Igen sokáig a közfelfogás affelé hajlott, hogy a korai halál Isten haragjának a jele és büntető igazságosságának a ténye ; később a túlvilági élet erősbödő értékelése ezt az általánosító felfogást módosította. Ennek az értékelési változásnak klasszikus tanúja Sáp. 4, 7—11 :

Az igaz pedig, haljon meg bár idő előtt, nyugalomban leszen ; Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja,

És nem az évek száma méri ;

Ellenkezőleg : az ember bölcsesége az (igazi) ősz haj,

S a szeplőtlen élet az igazi aggkor.

Mert kedvessé lett Isten előtt, szeretetet talált,

S Ő elvitte, mert bűnösök között töltötte életét ; Elragadta, hogy a gonoszság meg ne rontsa elméjét,

S az álnokság meg ne tévessze lelkét !

* * *

Amikor az alattvalók a királynak hosszú életet kívántak,3

1 Delitzsch HW. 636.

2 V. ö. Dürr 13.

3 I. R. 1, 31 ; Neh. 2, 3 stb.