Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Aistleitner József : Az ószövetségi életfogalom. II.
AZ ÓSZÖVETSÉGI « ÉLET » -FOGALOM 117 annak betelt a napjainak a száma (Ex. 23, 29), az megéri annak az ígéretnek a beteljesedését, amelyről a zsoltárban olvasunk : Jóllakatom őt a napok számával (91, 16). A babiloni irodalom is tud az élettel való jóllakásról : balätu istenibb1 (élettel telt be),1 baíáta lusbi (vajha élettel telnék be).2 Akiket Isten jóval korábban szólít ki az élők sorából, azok napjaik jelében távoznak. Erről beszél a beteg Ezekiás : Napjaim felében kell távoznom az alvilág kapuihoz ! (Is. 38, 106.) A 102. zsoltárban pedig (24—25.) ezeket olvassuk : Megtörte (t. i. Isten) erőmet az úton, Megrövidítette napjaimat ; Mondom : Istenem, Ne vigyj el napjaim felében ! Hisz éveid nemzedékről nemzedékre (terjednek). Ugyanazzal a gondolattal találkozunk Jer. 17, 11-ben : Mint a fogolymadár, amely kikölt olyast, amit nem tojott, Olyan az, aki igaztalan vagyont szerez ; Napjai felében ott kell hagynia, S úgy áll ott a végén, mint a bolond. Igen sokáig a közfelfogás affelé hajlott, hogy a korai halál Isten haragjának a jele és büntető igazságosságának a ténye ; később a túlvilági élet erősbödő értékelése ezt az általánosító felfogást módosította. Ennek az értékelési változásnak klasszikus tanúja Sáp. 4, 7—11 : Az igaz pedig, haljon meg bár idő előtt, nyugalomban leszen ; Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, És nem az évek száma méri ; Ellenkezőleg : az ember bölcsesége az (igazi) ősz haj, S a szeplőtlen élet az igazi aggkor. Mert kedvessé lett Isten előtt, szeretetet talált, S Ő elvitte, mert bűnösök között töltötte életét ; Elragadta, hogy a gonoszság meg ne rontsa elméjét, S az álnokság meg ne tévessze lelkét ! * * * Amikor az alattvalók a királynak hosszú életet kívántak,3 1 Delitzsch HW. 636. 2 V. ö. Dürr 13. 3 I. R. 1, 31 ; Neh. 2, 3 stb.