Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Schütz Antal: A hittudomány jelen fázisa és föladatai (II.)
102 SCHÜTZ ANTAL gusok nyomán megalkossuk a «potentia obedientialis» és a «status naturae purae» teológiáját és gyümölcsöztessük az előbbit a teológiai pedagógia, az utóbbit a katolikus vallástörténet számára, hol az őskinyilatkoztatás égető kérdése várja megoldását ezen a dogmatikai alapon. Biztató kezdetet jelentenek az űjabb áldozatelméleti munkák. Ez a két föladat fényt vet a hittény elemzésének (analysis fidei) ma is annyira forrongó kérdéseire is; és viszont ennek tisztázása segít majd teljes formai szabatosságra hozni a hittudomány sajátos metodikai jellegét, amint ezt megkezdték K. Eschweiler és nagyobb körültekintéssel J. Engert. A teológia formai elvének tisztázása módot ád a hittudomány sajátos, semmi más tudománnyal nem pótolható hivatásának és így a tudományok köztársaságában (egyetemek, akadémiák) való egyenjogúságának érvényesítésére. De a hittudomány tulajdon területén is ennek a formai elvnek erejében revdieálni kell az egyes szakokat és azokat meg kell tisztítani azoktól az idegen elemektől, melyek az eklektikus 19. század folyamán reárakódtak ; a sok hozzáépítésből és állványból ismét ki kell szabadítani és a maga stíltisztaságában kell helyreállítani a — teológiát. Még aránylag legkevesebbet szenvedett ettől az elkérgesedéstől a dogmatika. A legtöbb szak azonban mixtum compositummá lett, hol az igazi teológia : rari nantes in gurgite vasto. Ma leghatározottabban az apologetika vetette le ezeket az idegen elemeket a dominikánus Gardeil klasszikus vizsgálatainak hatása alatt, melyet folytat Rabeau. Biztató jelenség, hogy szemünk láttára készül ugyanerre az útra lépni a morális. F. Tillmann szerkesztésében megindult egy mű, mely külön kötetekben tárgyalja a «philosophische» és «psychologische Grundlegung»-ot, és magát a theologia moralis-t külön mint «Nachfolge Christi»-t. Ennek első része (Idee der Nachfolge Christi) megjelent a napokban : Schwann, Düsseldorf 1934. Erre az útra rá kell majd lépni a szentírástudományoknak, az egyháztörténetnek és a gyakorlati teológiai szakoknak is. 2. Tartalom tekintetében a hittudománynak a mivoltából sarjadó összes föladatokat egyenlő energiával kell munkába venni és mindegyiken belül közvetlen érintkezést kell fönntartania az egyetemes szellemi életnek problémáival és irányaival. Ez a föladata jelen helyzete alapján a következőképpen alakul : Legaktuálisabb föladata az apológia, mint minden olyan kornak, mikor az önhitt naturalizmus kultúrfelsőbbség címén viadalra kel a lelkekért a katolikummal. A 19. század gazdag
