Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Schütz Antal: A hittudomány jelen fázisa és föladatai (II.)
A HITTUDOMÁNY JELEN FÁZISA ÉS FÖLADATAI 99 elé a történeti konstelláció állítja. Ezeket a föladatokat általában a misszió fogalma alá vonhatjuk. A belső misszióban újra meg kell hódítani a házasságot, a családot és iskolát, az intelligencia tétova és kívülálló részét és az aposztatált alsó néprétegeket, sok hivatást, minők a bíró, kereskedő, orvos, újságíró, színész stb. hivatása ; főként azonban meg kell keresztelni a közéletet, a gazdaságot, politikát, közvéleményt. A külső missziónak be kell hatolnia azokon a kapukon, melyeket a laikus kultúra csődje egyfelől, másfelől pedig a primitívek és a keletiek megjelenése nyitott, hogy így az európai világuralom összeomlásának napja az Egyház új világuralmának hajnala legyen. A hittudományra itt a kölcsönhatás fönt vázolt viszonyából folyólag a következő föladatok hárulnak : Mindenekelőtt ki kell építenie azt a kontaktust, mely az utolsó két emberöltőben ismét helyreállt hittudomány és egyházi élet között. Ez az ő természetes helye és életföltétele ; Antinousként csak a tulajdon anyaföldjével, az egyházi élettel való állandó érintkezésből merítheti a megújhodás és nagy teljesítmények erejét. Ez útban van; s egyben jelentős módszeres, tudományos távlatot nyit. Kezd megint derengeni, ami a középkori hittudomány számára, legalább virágkorában, természetes volt : minden hittudományos problematika kiindulópontja a katolikum egyetemességével együttélő közvetlen, meleg katolikus megélés és tudat. E. Przywara, ma a legmesszebb tekintő és leggazdagabb szerelésű hídépítő teológus, tudatosan erreaz álláspontra helyezkedik ; mások tapogatódzva követik. Ezt a megbízható és termékeny metodikai elvet pszichi kailag, ismeretelmé- letileg, dogmatikailag kiépíteni és következe tesen keresztülvinni az egész vonalon : ez a sürgető és Ígéretes mai föladatok közül való. A hittudománynak továbbá a maga vizsgálata tárgyainak megválasztásában még a mostaninál is intenzívebb érintkezést kell fönntartania az Egyház konkrét nagy életföladataival. Mivel a katolikumban élet és elmélet elválaszthatatlan («verba quae locutus sum vobis, spiritus sunt et vita Jo 6,63.), a hittudománynak nem kell attól tartani, hogy ezáltal majd elhomályosul tiszta tudományos jellege. Nem ; csak új vért, színt és lendületet kap. Hisz a fölvilágosodás és liberalizmus korának teológiai vérszegénysége itt-ott még most is kísért, még a tanításban is, nemhogy kompendiumokban és disszertációkban. Bár épp a legelméletibb hittudomány, a dogmatika figyelemreméltó kezdéssel iparkodik megállapítani a dogmák «életértékét». 7*
