Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról / 1. - Egy fontos lelkipásztori feladat: megtanítani a népeket a kulturált párbeszéd művészetére
Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról -1. KUMINETZ GÉZA üzenettel találkozik, s szocializációja, neveltetése során kialakítja a maga világnézetét (ezt mi a vallással egyenértékű kategóriának tekintjük itt, éspedig azért, mert a meggyőződéssé érlelt világnézet vallásként funkcionál, vagyis azt áldozatosan szolgálja, legjobb tudása és lelkiismerete szerint az ember). Hogy mit épít be a felnövése során az ember a maga erkölcsi és/vagy vallási tudatába, cseppet sem mindegy. Ezért szólás szabadsága címén nem fordulhat elő se tévedés, se izgató, uszító, gyűlölködő beszéd, mindaz, ami előítélet keltésére alkalmas. Nem fordulhat elő a manipuláció, hanem csakis az ép magatartásminták kívánatossá tétele és a meggyőzés eszközei. A megismerés folyamatában ugyan az utolsó a vallási meggyőződés kiépülése, ám a köz dolgainak megítélése tekintetében ez az alap, ez lenne az ép közerkölcs magva, s ennek tő felelőse épp a felnőtt, vagyis az életre felkészült és az ép értékrendet kellően birtokba vett ember. Ebből a szempontból pedig elsőbbsége van a világnézeti meggyőződésnek, tehát felette áll a szólás- és a lelkiismeret szabadságának, vagy talán helyesebb úgy neveznünk, hogy ez az a belső mag, az érzület, mely szólásra, cselekvésre indítja az embert. Ne felejtsük el, hogy a lelkiismeret is olyan dimenziója az emberi szellemnek, mely ébresztendő, fejlesztendő, vagyis nem önmagában álló megfellebbezhetetlen valóság. Állandóan fejlesztendő az ismeretek bővítésével, illetve a valóság mind komplexebb és árnyaltabb értékelésére képes világnézetre törekvéssel. Megoldási javaslataink: 1. Tanítsuk meg az embereket az alapvető emberi jogok kultúrájára, fejlesszük személyiségüket, hogy szabadságukkal felelősen tudjanak élni.64 Ez az igazságosságban és szeretetben való kommunikációt jelenti. Az információ nem fogyasztási cikk, de ha így tekintjük, akkor könnyen függőséget eredményez. 2. A szólás szabadsága joga mellé tegyük oda az igazmondás kötelezettségét, mint erkölcsi erény kellő gyakorlását. Tanuljunk retorikát, kommunikáció tudományt. 3. Ha érvényt akarunk szerezni ennek az alapjognak, akkor újra erkölcsi értékkel kell telíteni mind a magán-, mind pedig a közéletet,65 illetve helyesen kell meghatározni a közerkölcs tartalmát,66 s megsértését komolyan, jogi eszközökkel is szankcionálni kell. 4. Újra rá kell ébreszteni a tömegeket arra (s a mai tömegkommunikációs lehetőségek erre eddig sohasem látott lehetőséget adnak), hogy az emberi méltóság realizálásának útja nemcsak az emben jogokkal, hanem az emberi kötelességekkel is eljegyzett.67 Csak a tisztességes állampolgár,68 vagyis az igazi demokrata fog felelősen élni szabadságjogaival, köztük a szólás szabadsága jogával is. Ezért vissza kell térni a kritikai nyilvánossághoz, hiszen ennek M Ebben a katolikus Egyház minden egyén, közösség, állam partnere. Vö. Buonomo, V., La Chiesa promotrice delici cultura dei diritti umani, in Seminarium 46/3 (2006) 553-586. Hozzátesszük, hogy a katolikus Egyház a maga identitásának megfelelően tévedésmentesen fejti ki az alapvető jogok sajátos természetét, tartalmát, hangsúlyozva azt, hogy c jogok és kötelességek nem szakíthatok cl egymástól, nem érvényesíthetők izoláltan, mindegyiket arányosan és egyszerre kell érvényesíteni, mivel az emberi személy összes lényegi dimenziójának jogi leképezései, s csak együttes és harmonikus érvényesítésük (igazságosságban, békében és testvériességben) szolgál az emberi személyiség kibontakoztatására. “ Vö. Millesoli, S., Don Sturze: moralizzare la vita pubblica, in Synaxis 26 (2008) 45—58. “ Erről bővebben lásd: Pokol, 13., Morálelméleti vizsgálódások. A közmorál elméleti eltüntetésének kritikája, Budapest 2010. Ma sajnálatos módon a kötelességek alkonyában élünk, melynek fő tünetei az alábbiak: az önfeláldozás delegiti- málódása, az egyéni jogoknak a kötelességekkel szembeni elsőbbsége, az erkölcsi értékkritériumoknak többnyire negatív formában való megfogalmazása (ne tedd!), az egyéneknek a saját személyüket érintő valamennyi döntést illető abszolút szuverenitása. Vö. Ungvári Zrínyi, E, Morálfilozófia, Kolozsvár 2008, 107—108. Megjegyezzük, hogy a kötelességek alkonya mintegy együtt jár a normák tiszteletének alkonyával is. Erről bővebben lásd: Bognár, C., Normák alkonya, Budapest 1930. “ Vö. Nanni, C., La scuola cattolica: per educare onesti cittadini, in Seminarium 46/3 (2006) 525—552. 69
